Ma valaki minden hozzászólni vágyótól azt kérte, hogy írja le, miben határozná meg, mivel jellemezné, hogy fejezné ki egy szóban: VILÁG. Az én egy szavam (meg volt vele elégedve, én is) ez: ISTENÉ.
Benne minden történés is. Tegnap arról írtam, hogy mindnyájan valamilyen fokban rokonai vagyunk egymásnak. S ezt erősítendő Beethoven-Schiller Örömódájának zanzásított flashmobját osztottam meg.
Ma megint J. Ratzingert idézem, aki nemcsak pengeéles pontossággal fogalmazó elméleti szakember, hanem igazgyöngy megfogalmazásai vannak lényeges dolgokról. Ezt írja: „Az ember létezése nem önmagába zárt
mondász (egyediség), hanem másokra való vonatkozás a szeretetben és a gyűlöletben, ezekben megvalósulva; a saját létezésünk bűnként vagy kegyelemként van jelen a többi emberben. Az ember soha nem pusztán önmaga, vagy pontosabban fogalmazva: másokban másokkal, mások által önmaga. Hogy a többiek átkozzák vagy áldják őt, megbocsátanak neki és bűnét szeretetre változtatják át, mindez része az ő saját sorsának.” Így valahogyan.
Ha gyermekünket, unokánkat beleset éri, az ő szenvedésük nekünk is fáj. Hányszor volt alkalmam beteglátogatók arcán felismerni a nem titkolt együtt szenvedés jeleit. Hányszor tapasztaltam, hogy egy arcon, egy kidolgozott kézen miképpen jelenik meg az illető egész sorsa.
Az „együtt sírunk, együtt nevetünk” végigkíséri életünket, s a síron túlra is átcsap. Ezt éljük meg, amikor elhunytjainknak az Úrral való találkozását imáinkkal kísérjük, nekik örök boldogságot kívánva. Ezért kívánunk életre szóló boldogságot az ifjú párnak esküvőjük alkalmával, s valamennyi embernek, akiknek az életére áldást kérünk, amikor leírjuk, vagy elmondjuk: Isten éltessen!
Tovább megyek. Ha nem is gondolunk rá, jó kívánságunkat fejezzük ki: Adjon Isten…, mármint jó napot vagy akár mi mást. Áldjuk, akinek kívánjuk.
Milyen jó lenne, ha együtt zümmögne az emberi „méhraj”, ha együtt építenék az emberek a világot, amely ugye az ISTENÉ. De amelyet úgy kellene óvnunk, mint a termeszek óvják saját várukat.
Persze ez nem megy, mert a jóra vágyás mellett a rosszra hajlás tanúi, elszenvedői, olykor művelői is vagyunk. Mégis tudatosítanunk kell, hogy az isteni miliő részeseiként az országa építésére hívott meg a Teremtő. Ezen kell dolgoznunk hangyaszorgalommal, megalkuvás nélkül.
Ezért tetszik Böjte Csaba kitartó tevékenysége, ezért volt olyan nagy az apró Szent, Kalkuttai Teréz anya. Modellek bőven akadnak, már csak el kell mozdulni jó irányba.
***
Zeneként Bárdos Lajos Azt hirdeti a nap c. vegyes karra írt motettáját szerettem volna mellékelni, de szégyenszemre nincs fent a youtube-on. Így váltottam C. Franck 150. zsoltárjára. Legyen akkor ez.
https://www.youtube.com/watch?v=-ik4tRKNoOc
2020.05.24. 03:29 emmausz
Egyszavas képlet
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6615714346
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek