Kolumbusz szobrait ledöntik Amerikában, Leninét és Marxét felavatják Németországban. A kapitalizmus ellen lázadnak, ami téves út, s helyette kommunista eszmék mellett ágálnak, ami még rosszabb volt, ha lehet. Mindez alig érdekelne, de előttünk az unokáink, akiknek jobb világot álmodnánk, s mintha egyáltalán nem az valósulna meg, hanem a bajkeverők zavarosban halászó, káoszt gerjesztő őrültségei. Nem véletlenül szoktam az égiekhez fordulni: „Az ellent kösse meg kezed, népünket hogy ne rontsa meg.”
Hát ne rontsa meg!
Olyan világban élünk, amikor a hírek töredékét lehet csak a gyerekeknek elmondani, mert nem volnának képesek személyiségkárosodás nélkül befogadni. Olyan világban élünk, ahol az elénk tárt filmek kis töredéke való a gyermekeknek, mert szellemük-lelkük károsodna tőlük.
Márpedig írva van, ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
Én szóltam.
***
Mivel hallásom károsodott, deklarálnom kellene enyéim előtt, hogy aki azt akarja, hogy értsem, amit mondani kíván nekem, az jól artikuláltan hangosan közölje velem, mert különben csak úgy teszek, mintha érteném. (A látszat fenntartása lehetséges egészen addig, mígnem azt kérdezik tőlem: nagypapa, hány óra van, s mire én az válaszolom, hogy igen.)
Sajnos, egyre kevesebbet hallok, mert egyre inkább nagyot hallok.
Sajnos, már nem vagyok a régi, mert már igencsak régi vagyok.
Ez persze nem rendkívüli valami, ha nehéz is tudomásul venni, hogy az ember ötven felett megette kenyere javát. De az tény, hogy az élet alkonyán nem könnyebb az élet, mint a delén, legalábbis bizonyos vonatkozásokban nem az. Egyebekben van, ami könnyebb.
A szerzetesek között töltött idő megismertetett az idősödés problémáival. Mivel általában 10-20 évvel idősebbek voltak nálam, jól megfigyelhettem hétköznapjaikat. Egyikük hetven éves korában az orvosnál járt, és három féléről panaszkodott neki. Az orvos annyit válaszolt: emlékezzen rá vissza nyolcvan éves korában, hogy milyen jó dolga volt, amikor még csak háromféle gonddal küszködött.
Hát igen. Én most hetvennégy vagyok.
Mindenesetre vannak kellemes oldalai is az öregedésnek.
Humorral tekintünk saját nyavalyáinkra.
Ingyen utazunk a tömegközlekedési eszközökön.
Nincs sok időhöz kötött kötelességünk, stb.
Mint ismeretes: Nagy kort megérni nem érdem… de teljesítmény.
S mi törekszünk teljesíteni.
Zene. Nino Rota: 8 és fél.
https://www.youtube.com/watch?v=CJcnbdNSupg
2020.06.24. 07:21 emmausz
Tótágas
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7515912428
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek