Mickey webnaplója

Piliscsabán a gyerekeknél szeretek mezítláb sétálgatni a kertben a füvön. Tegnap is ez történt. Beleléptem közben egy méhecskébe. Fájhattam neki, mert fullánkot döfött a talpamba. Utána ott őrjöngött a fű között. Véget vetettem a szenvedésének, de az enyémnek nem. Először hagymát kaptam rá fájdalomcsillapítóul, majd hogy ez nem vált be (darazsakhoz kell) ecetes vattát. Fél órán belül csillapodott a szúrás helye, majd teljesen el is múlt. Kaptam még Kalcium-pezsgőt is. Kellemesen citromízű volt. M. szerint semmilyen jó hatása nincs. Placebo.  Ha van, ha nincs, felejtettem a méhszúrást. Mondtam is, hogy unom a méheket, délután darázsba akarok lépni. A telken hatalmas cseresznyefa – érésben.
Felnyúlsz és eszed.
Tálban mosva találod. Eszed.
Délben gyümölcslevessel indítunk.
Hihetetlen bőségben adja gyümölcsét ez a fa.
Persze volt is rá kereslet mindnyájunk részéről.
Este vízhajtót szedtem be, és megjött a hatása.
Lefogyott valamelyest a lábam, nem feszül a bőröm. Hála Istennek!
Á. unoka a legyeket hajtotta, mert utálja őket.
R. a lepkéket űzte, mert L.-t idegesítik.
Valami baj van a rovarokkal? Vagy velünk?
***
A tegnapi napon szépséges felhők úsztak át Piliscsaba egén. Egész nap fotóztam őket. Elképzelhető, hogy bele lehet bolondulni a felhők felvételébe? Mindig mások, mindig szépek, gyakran előfordulnak az égen. Na és? – mondhatná valaki.
Éppen azért fotótémám, mondanám én.
Éppen azért felesleges, mondhatja bárki. hiszen közönségesek, mint egy kavics.
Még nem tudom, hogy ma tegyek-e fel belőlük, vagy mindenki unja már.
A fr. o.-i Sens-ban albumot lapozgattam. A címe: Nuages volt. S az egész különféle felhők fotóiból állt.         
***
Zene. Legyen ma Vivaldi Négy évszakból a nyár részlete, tekintve, hogy már tegnap is jó meleg volt, de mára közel harminc fokot várunk.  https://www.youtube.com/watch?v=VGqdX-PCc5g