Loyolai Szent Ignác napja van. Két gondolatsorával adózok emlékének.
Vezérelv és alapigazság
Az ember arra van teremtve, hogy
Istent, a mi Urunkat
dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki,
és ezáltal lelkét üdvözítse.
Minden egyéb a föld színén
az emberért van teremtve,
és azért, hogy segítse őt a cél elérésében,
amire teremtve van.
Ebből következik, hogy
az embernek ezeket
annyira kell felhasználnia,
amennyire célja elérésében segítik,
és annyira kell megválnia tőlük,
amennyire akadályozzák abban.
Szükséges ezért,
hogy közömbösekké tegyük magunkat
minden teremtménnyel szemben,
ami szabad akaratunk döntésére van bízva
és nincs neki megtiltva.
Úgyannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk
inkább az egészséget, mint a betegséget,
a gazdagságot, mint a szegénységet,
a tiszteletet, mint a gyalázatot,
a hosszú életet, mint a rövidet,
és következetesen így minden másban;
egyedül azt kívánva és választva,
ami jobban elvezet bennünket a célba,
amire teremtve vagyunk.
Suscipe
Fogadd el, Uram, szabadságomat,
fogadd egészen,
vedd értelmemet, akaratomat
s emlékezésem.
Mindazt amim van, és ami vagyok,
Te adtad ingyen:
visszaadok, Uram, visszaadok
egyszerre mindent.
Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed;
csak egyet hagyj meg ajándékodul:
szeretnem téged.
Csak a szeretet maradjon enyém
a kegyelemmel,
s minden, de minden
gazdagság enyém,
más semmi nem kell.
Ha csak azt a két írását írta volna, amit itt megismételtem, akkor se élt volna hiába. Egy harmadik imát is az övének tartanak, de az csak az ő korában általánosan ismert szöveg volt. (Krisztus lelke, szentelj meg engem).
***
Zene
Tolcsvay: Suscipe. A szerző Balás Béla püspökké szentelésének az alkalmára írta.
Utolsó kommentek