Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

  • exbikfic: @emmausz: :))) (2020.09.14. 23:00) Dó, ré, mi
  • emmausz: :) Jau zene! (2020.09.14. 18:42) Dó, ré, mi
  • exbikfic: Nem értettem, mi köze a dó-re-mi-nek a diftongusokhoz, de így már értem. :))) (2020.09.14. 16:56) Dó, ré, mi
  • exbikfic: Bízzunk benne, hogy ha Kodály országában adta volna ugyanezt elő, a közönség ugyanígy kapcsolt volna. Hátha. (2020.09.01. 09:51) Don’t Worry Be Happy
  • emmausz: Köszönjük. (2020.04.03. 04:33) Nem érdem, teljesítmény
  • Utolsó 20

2020.09.14. 14:36 emmausz

Dó, ré, mi

Aki képes kottát olvasni, azt hiheti, hogy ez természetes. De nem az. Több dolog jut eszembe a téma kapcsán. Az elhunyt karmester, Oberfrank Géza írta visszaemlékezésében, hogy nem egy jeles operaénekes a kottaolvasás analfabétája volt. Ő aztán némelyiket próbálta bevezetni a kottaolvasás rejtelmeibe. Gondolom, változó sikerrel. Elég furcsa, hogy kiváló orgánumú emberek nem értettek a kottaolvasáshoz, s mindent hallás után be kellett biflázniuk. Francia vejemnek kitűnő füle van, és nagyon szereti az értékes muzsikát. De amikor egy dallamot le kell pötyögnie zongorán, időt vesz igénybe a dallam összerakása és a hangok megkeresgetése. Nem tanítottak neki szolfézst. Nekem nehezen érthető, hogy mi okoz neki problémát. Neki az a furcsa, hogy lapról lejátszom a melódiákat, illetve, hogy hallás után is képes vagyok keresgetés nélkül megszólaltatni a kívánt hangot. Mi, akik a Kodály-módszeren nevelkedtünk, nem tudjuk, mekkora kincset csempészett belénk Kodály a szaktanárokon keresztül. Életre szóló ajándék, amelyért naponta hálásak lehetünk. Alig érthető, hogy a világszerte nagy sikert felmutató zenei nevelési módszer alkalmazását miért hagyta abba a mester saját hazája. Ami az egész világnak jó, nekünk miért nem az?
Leo Slezak osztrák tenorista írta meg egyik kortársának a kínjait. Az illető trombitálni tanult. Tanárja előjátszotta a megtanulnivaló darabot. A tanulót arra kérte, hogy írja le a zenét füzetébe. A tanuló leírta: tra, trararara, tratattatam, taarrararatta ta.
Száz szónak is egy a vége (egy szónak is száz a vége), hálás vagyok a gyerekkoromban megszerzett kottaolvasási tudás miatt mindenkinek, akinek köze volt képzésünkhöz.
***
Az ember összetevői test és lélek – mások szerint még szellem is.
Az előzőek miatt az emberi testületeknek lelkületük van. És ez nem szellemesség, hanem tény. Nem mindegy, hogy miféle lelkület lakik a testületekben (pártokban, különféle mozgalmakban, klubokban, baráti társaságokban), mert nem szolgálhatnak két Úrnak. Vagy építenek, vagy szétszórják azt, amit mások építettek. Ez a kettősség végigvonul az emberi történelem egészén.
***
Diftongusok. Egy Kelet-Magyarországról származó illető írja, hogy nagyon szereti A muzsika hangjai c. filmet, mert benne Julie Andrews úgy ejti a szolmizációs hangokat, ahogy kell: dou, rei, mii. Az ország keleti csücskének nyelvjárásában valóban ez a megszokott. Jau kutya ez a Braunó! – mondják.
***
Zene. Akkor legyen dou, rei, mi Julie Andrews-tól.
https://www.youtube.com/watch?v=pLm07s8fnzM     

3 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1216200838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

exbikfic · exbikfic.blog.hu 2020.09.14. 16:56:32

Nem értettem, mi köze a dó-re-mi-nek a diftongusokhoz, de így már értem. :)))