A poszt nem nagyon bírja el, hogy vegyes salátamód keveredjen benne a komoly és a laza téma. Ma mégis erre a rugalmaságra edzem azt, aki hajlandó végigolvasni e sorokat.
Melyikkel kezdjem? – kérdezi a pácienst az orvos. Én is kérdezhetném, de mivel magamnak kell eldöntenem a sorrendet, a komollyal kezdem. Ritka érdekes és pontos meghatározást fogalmazott meg az imádkozókról XVI. Benedek. Nekem tetszik. Ezt írja:
„A kétségbeesett ember nem imádkozik, mert már nem remél; a magában és hatalmában biztos ember sem, mert csak magában bízik. Aki imádkozik, az egy olyan jóságban és hatalomban reménykedik, amely meghaladja képességeit. Az ima a remény beteljesülésének folyamata." J. Ratzinger
Hát igen. Isten a VAN és az ősjóság. Ezen el lehet mélázni sokáig.
***
De megvettem a FülesBagoly novemberi számát, s abban komoly dolgot hiába keresnék, ezért inkább néhány poénját szórom ide, az okból, hogy ma sok rejtvényt fejtettem meg önkéntes vesztegzárunk miatt, és sok agyam nem maradt posztot írni.
1. Két ember beszélget.
– Képzeld ma reggel láttam egy szarvast munkába menet!
– Na, és honnan tudod, hogy munkába ment a szarvas?
2. Csak azért tartunk otthon krumplitörőt, mert összehozza a családot, amikor nem tudja kinyitni tőle a fiókot. Ilyenkor még a mobilozást is hajlandók felfüggeszteni rövid időre.
3. Soha nem lennék tagja olyan klubnak, amely hajlandó lenne felvenni tagjai sorába.
4. Az idős házaspároknak van egy jól bevált közös nyelvük, amit csak ők ketten értenek. A múltkor nagyszüleimnél voltam látogatóban. A nagyapám kinyitotta az egyik szekrény ajtaját, és keresgélni kezdett a polcokon. A nagymama megkérdezte:  
– Mit keresel?
– Semmit!
– Az nem ott van, hanem az ágy alatt!
Van még néhány vicc a lapban, de talán ennyi elég is.    
***
Azt hiszem, abbahagyom a zenék megjelenítését. A zene időigényes műfaj. S ki hajlandó azért végighallgatni egy számot, egy komoly vagy komolytalan zenét, mert nekem tetszik. A szörfözők aligha. Nincs rá idejük. Szerencsésebb akkor már egy-egy képzőművészeti alkotás küldése. Aki akar ránéz, aki akar azonnal tovább lapoz.
Búcsúzóul épp egy ellentétes zenét csatolok posztomhoz. Az elegáns Abba-számot, a sokáig kedvencem volt Arrivalt. Hogy is ne lenne bennem ez a zene, amikor munkába menet a Baross utcában felszállok a trolira. A sofőrfülkében be van kapcsolva a Szokol rádió, és éppen ez a zene indul. Tiszta, egyszerű, széphangzású, tökéletes a műfajában. Engem nagyon feldobott aznap, de azóta is szívesen meghallgatom.
https://www.youtube.com/watch?v=U1DX7eyUfv0