Mickey webnaplója

ŐK és MI, győztesek és vesztesek a címe Jobbágyi Gábor társadalomkritikát tartalmazó önéletírásának. A rendkívüli tömörséggel bő 100 lapon megírt kötetben a szerző azt igazolja, hogy akik 1945 előtt a polgári jómód részesei, vagy a gazdálkodók közül nyertesek voltak – és ezek száma nem kevés, számítása szerint kb. 8 mó –, 1945 után kifosztottakká, ellehetelenítettekké váltak. Valahogyan oly módon, amit Thatcher asszony úgy fogalmazott meg, hogy „az a baj a szocialistákkal, hogy időről időre kifogynak a mások pénzéből”. 
Jobbágyi professzor kortársam. Lényegét tekintve ugyanazokat a mellőztetéseket érte meg, amely oly sokunknak osztályrésze lett. Érdekes megfigyelése, hogy a vagyonukból kiforgatott, lakásukból, házukból elkergetett, kitelepített, mélyen megalázott emberek vagyona, ingatlana a politika csillagának változásával a pártvezetők és káderek zsákmánya lett, és mindmáig az ő birtokukat képezi. A vesztesekből lett győztesek mindmáig olyan előnyök élvezői, amelyek nem illették meg őket, és ma sem illetik meg. Zárt kasztjukon nehéz rést ütni, fogást találni. (Elég csak a színészegyetem napjainkban folyó praktikáira gondolni.) A győztesek máig kamatoztatják kapcsolati tőkéjüket.
Azt veti fel a szerző, hogy érdemes volna megkutatni a nagy polgári lakások eltulajdonításának a folyamatát és mértékét. Azt, hogy máig kik lakják a régi tulajdonosuktól elkommunizált ingatlanokat. Megjegyzi, hogy nemcsak a Gyurcsány-villa ilyen, hanem igen sok másik is van Budapest legfrekventáltabb részein.
Mondanom se kell, hogy egyszerre elolvastam az egész könyvet, amelyben a szerző kitér a kisgyerekkorában kezdődő nélkülözésekre, s tart az óvodában, iskolában, a hadseregben és a munkahelyein őt ért méltatlanságok felé.
Helyesen állapítja meg, hogy jó ügyekért akkor is harcolni kell, ha látszólag kudarcra vannak ítélve korunk Don Quijotéi. (Az ő esetében az 56-os sortüzek perei, abortusz-törvény körüli hercehurca, jogtalanságok a jogi világban.)
Persze tudhatta ő is, miként én is, ha másból, nem az általános iskolás énekkönyvünkből az emberi sorsok alakulását: „Jó lesz nektek, szegény lányok, rossz-rossz, gazdag lányok.” (állítólag orosz népdal)
A Bunkócska szövege sem ígér semmi jót:
„De ha eljön a nap, / mikor ébred a rab, / s lekötött kezét-lábát kinyújtja. / Aki ellene volt, / az a fűbe harap, / mert a bunkó a földre lesújtja. /
Hej, te bunkócska, te drága…”  
Jut eszembe, hogy annak idején az első sorokat nem értettem, vagy nem akartam érteni.
Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót, amilyent sihedernyi koromban.   
Mivel a dallam hangsúlyos részei az aláhúzott szótagokon van, egykor így szólt bennem a nóta:
…ANgyönyö RŰnótaszót,ami LYENTsihe DERrnyiko RÓÓÓMban.  Ja kérem, a magyar hangsúly a szó elején van.
***
Zene. Venite, adoremus at the Notre Dame.
https://www.youtube.com/watch?v=9rUFy3Id7aI