Két napja Ausztriából, ma hajnal előtt Németországból keresték mobilon feleségemet. Persze nem vette fel. Csak találgatjuk, hogy szexhívás volt, vagy unokás csalók akarták bepalizni.
Nem kéne már a trükkös zaklatásokat befejezni?
Nem kéne már a vírussal gerjesztett pandémiát abbahagyni?
Nem kellene már a nemzetek egymásra uszítását abbahagyni?
Nem kellene már a világ kizsákmányolását befejezi?
Nem kellene a pénzszivattyú lyukát eltömni egyszer s mindenkorra?
Nem kellene leállítani a hamis reklámokat, amikkel kiimádkozzák az emberek zsebéből vagyonkájukat?
Nem kellene már befejezni az emberek egymásra feszülését koholt vádaskodások alapján?
Nem kellene már befejezni az ún. political correct szirénhangok nyomatását?
Nem lehetne elszegni a széthúzást az emberek között?
Csupa költői kérdés, amire kétbetűs a válasz: DE.
Legyen vége már, legyen béke már…
Olvasom Terence Hill életrajzát. Az az ember a béke szigete. Apja Assisi szentje, Ferenc életének legendáriumát olvasgatta gyermekeinek. Máig élnek benne a jóság epizódjai. Német feleségével több mint ötven éve él normális házasságban. Ritka jó kapcsolatot ápolt Bud Spencerrel (alias Piedone, alias Carlo Pedersoli). Megismerkedésük elég bizarra sikerült. Így emlékezik rá a kékszemű Terence: „Amikor bemutatták nekem Carlo Pedersolit, hogy ő lesz a partnerem, alig akartam hinni a szememnek. Azt gondoltam, mit akar ez az amatőr hájpacni: Biztosan két mondatot nem tud elmondani értelmesen. Aztán kiderült, ennél nagyobbat sosem tévedtem. Egy roppant művelt, sokoldalú, csupaszív ember, akit nagyon megszerettem, és a nézők is...”
Így is lehet.
Az év utolsó napján érkezett egy csomó vicc. Nem igazán jók, de a gesztus az.
Az év utolsó napján várhatóan megérkezik Prokop Péter 100. c. albuma, tele szép illusztrációkkal, róla való megemlékezéssel.
Az utolsó napot lencsefőzelékkel búcsúztatjuk, és ez lesz újév napján is ebédünk, mert marad elég, és a szokás is azt diktálja, hogy január elsején lencsét kell enni, mert az a pénzre emlékeztet. (Szerintem szamárság. A lencse igen csak az aprópénzre emlékeztet. Az pedig csaknem értéktelen. Laskát kellene enni, ha már bankókról álmodunk.)
Én inkább Varga Joakim mondását ismétlem így az évforduló kapcsán:
Csak a humor és a nyomor el ne hagyjon!
Estelle unokámnak pedig üzenem: Isten éltessen még igen sokáig jó egészségben, te drága!
***
ÉVVÁLTÁS
Ideát és
odaát
Te velem és
én veled
***
Zene. Álljon itt egy emberi méltóságot sugárzó mű: G.F. Händel, Sarabande
https://www.youtube.com/watch?v=u-qHtYfktiQ
Utolsó kommentek