Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • emmausz: Bebizonyosodott, hogy az idézett vicc úgy kezdődik, hogy miért csak a mennyországban fognak magyar... (2021.09.13. 10:23) 52. NEK – Záró szentmise
  • Meg nem értett: "Rómában római módon élj, ha máshová kerülsz, ott a helyi szokás szerint élj!" Ez egy csodálatosa... (2021.07.06. 09:02) Nézem az EB-t
  • Meg nem értett: **vagy gyengítik erősítik egymást. Hát igen,messze nem írok olyan szépen mint te. (2021.07.01. 10:21) Balaton: igen-nem

Utolsó kommentek

  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • emmausz: Bebizonyosodott, hogy az idézett vicc úgy kezdődik, hogy miért csak a mennyországban fognak magyarul beszélni. Mert az örökkévalósági tart megtanulni. Nos, ha addig tart megtanulni, akkor addig nem... (2021.09.13. 10:23) 52. NEK – Záró szentmise
  • Meg nem értett: "Rómában római módon élj, ha máshová kerülsz, ott a helyi szokás szerint élj!" Ez egy csodálatosan szép (kirakat) mondás,de valójában egyáltalán nem gondoljuk komolyan. Ha ez komoly lenne,akkor a v... (2021.07.06. 09:02) Nézem az EB-t
  • Meg nem értett: **vagy gyengítik erősítik egymást. Hát igen,messze nem írok olyan szépen mint te. (2021.07.01. 10:21) Balaton: igen-nem
  • Utolsó 20

2021.03.15. 13:45 emmausz

Csendes ünnepen

Nemzeti ünnepünk van, lévén március 15. Már tegnap kitettem a zászlót a ház falára, miként 30 éve mindig. Meglepődve tapasztaltam korábban is és most is, hogy szinte nincs is zászló a többi sorház oldalán. Amit eddig nem vettem észre, csak most, hogy kicsit jobban odafigyeltem, az az, hogy a házak egyikén se látok zászlótartót. A miénken érdekes módon beköltözésünk óta van. Ez, ha nem is teljesen, de némileg érthetővé teszi, miért nem tűznek zászlót a házakra. A globalisták szerint én bizonyára „magyarkodom”. Hogyne, hisz itt élek.
Ez az ünnep mindenesetre lényegesen visszafogottabb, mint az egyéb években volt. A pandémia miatt kevesen mozdulnak ki otthonról. Így kevesebben hordanak kokárdát, alig vehetnek részt az állami trikolór felhúzásán. Hol van a Nemzeti Múzeum előtti sokadalom. Hol a fehér térdzoknis kisiskolások sorfala? (Most 12 fok van és szeles az idő).
Marad a lecsupaszított lényeg: „Itt az idő, most vagy soha.”
E szavak a mindenkori jelen felelősségére, fontosságára figyelmeztetnek. A jelenben érdemes élnünk, a jelen lehetőségeit megragadnunk, a jelen kihívásai között helytállnunk. (A mindenkori jelen a kegyelmi idő számunkra.)
Egy remek kötetke került a kezembe, Christian Schwarz írása (MAGÁTÓL, bevezetés a természetes közösségfejlődésbe). Egy helyen ezt írja: „A közösségben akkor következik be minőségi változás, ha az emberek életében is bekövetkezik.”
Mi mást is kívánhatnék honfitársaimnak, ezen az ünnepen, mint hogy az évszázados átkot, a magyar specialitásnak számító széthúzást fejezzük be. Ha ez sikerül, létrejön a minőségi változás mind társadalmi szinten, mind pedig az egyes polgárok szintjén.          
/ És addig? addig nincs megnyugvás, / Addig folyvást küszködni kell / – hogy stílszerűen fejezzem be szösszenetemet.
***
Az utcák meglehetősen üresek. Vajon csattan-e a vicc jelen körülmények között?
Két bolond sétál a zárt kórházudvaron. Az egyik sértődötten morog:
- Ki könyökölt belém?
Mire a másik:
- Honnan tudjam ekkora tömegben?
***
A viccmesélőkről Prokop is megemlékezik: „A mesélő konokul ismétli viccét. Akik társaságában élünk, sziszegünk, borsódzik tőle a hátunk. Messze az ötvenedszeren túl hallom a kínos ugyanezt téveszthetetlen hiányosság nélkül. Mi törzstagok mennénk inkább már akárhová. Mindnyájan rabok vagyunk.”
Hát hogyne… teszem hozzá. Mert kíméletlenül jön a vicc: „Nem tudom, hogy meséltem-e már nektek, hogy az egyszeri embernek iker fiai születtek…”

A folytatást szóról szóra kórusban el tudtuk volna szavalni.          

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr2316463686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Meg nem értett 2021.06.22. 18:47:34

"Nemzeti ünnepünk van, lévén március 15." Polgármesterünk 2019-ben így kezdte a beszédét: Petőfi a Talpra magyarban a szabadságról írt. Azért mi értettük így is.
süti beállítások módosítása