Van nekünk egy francia kettős állampolgárságú unokánk. Felnőtt fiatal. Egy neves filmes szakmákat adó iskolában végzett. Metteur, azaz vágó, de a filmkészítés inden csínját-bínját megtanulta. Olyan képzést kapott, amivel bárhol el tudna helyezkedni, ha el tudna helyezkedni, de nem tud. Mert nemcsak pandémia nehezíti az életét, hanem a munkanélküliség is. Azt találta ki, hogy átköltözik Magyarországra, mert szeretett itt vakációzni és szereti ezt az országot. Csakhogy itt is szembesülnie kell azzal a kérdéssel, hogy vajon el tud-e helyezkedni választott hivatásában, és ha nem, mihez kezdjen.
Az első felmerülő gondolatom, hogy fel kellene derítenem, van-e olyan ismerősöm, barátom, aki hóna alá nyúlhatna állásügyben? Mert a munkaügyi központok aligha ismernek olyan céget, amelyiknek fiatal filmesre volna szüksége.
Ha ez a kör ellehetetlenül, adódik a kérdés: Hogyan tovább? Van-e olyan terület, ahol vállalkozóvá lehetne a fiatalember? Ez még az a kiskapu, ami nyitva állhat egy olyan ember előtt, aki elhatározza magát, hogy kitör valamely irányban, s nem várja, hogy a sültgalamb a szájába repüljön.
Nekem szilárd meggyőződésem, hogy ha valaki elindul a foglalkozások valamelyikén, előbb-utóbb tehetségei mentén fog állásra, hivatásra találni. Ez még mindig jobb, mint a tesze-toszaság, s azzal való kokettálás, hogy ami nekem nem sikerült, majd a gyerekemnek sikerülni fog, mert arra fogom figyelmét irányítani, ami az én életemből kimaradt.
***
Tegnap végigolvastam Balás Béla püspök könyvét (Túl a politikán). Érdekes felvetései vannak. A stílusa teljesen egyedi. A régvolt történésekhez mai terminus technikusokat párosít, és ezzel beemeli korunk valóságába ez evangéliumi eseményeket. Most mégis egy más típusú figyelemre méltó észrevételét írom le: Azt mondja, hogy az emberek keresik az Istent, s jobbára a vallások mentén. És mindenféle hatás éri őket felfedező útjukon. De csak egy vallás van, amelyiknek az útján járóival szemben közeledik Valaki. Ő az, aki az Út, Igazság és az Élet.
Párhuzamosan meghallgattam Varga László pp. előadását, aki a következő képet hozta: Krisztus a misében maga az áldozat, és ő jön hozzánk. Ám két mise között nekünk kell áldozattá válnunk, és az emberekhez mennünk. Még hozzátette, hogy olyan világban élünk, amelynek számos országában, aki misére tér be, nem tudhatja, hogy élve ki fog-e a templomból jönni. Ez minket egyelőre távolról fenyeget, de minden jel szerint közeledik hozzánk. (Elég csak a legújabb packázásokra gondolni: gödöllői templomfelgyújtási kísérlet, gúnyrajz a Keresztre-feszítettről, s a bíróság meghozott zavaró ítélete – teszem hozzá, a pestlőrinci harangok elnémítása, a vallásosok kelletlen leszólása. Nem is folytatom.)
***
Szójátszom. „Kritikusom megint megint.” Nem vágod? (Újra figyelmeztet.) Ez talán József Attilának is tetszene.
***
VJ. mondásával zárok, aki azt mondta: „csak a humor és a nyomor el ne hagyjon”. Hozzáteszem, hogy azért a pandémia már igazán elhagyhatna bennünket és minden nációt
2021.03.22. 02:02 emmausz
Nézzünk a jövőbe! Mit hoz, mit hoz?
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8416473260
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek