Intermezzó
Doráti Antal életére való visszaemlékezése meglepett engem szokatlan részletességével. Meghökkentett a karmester kivételes emlékezőtehetsége. Arra gondolok, hogy tán naplót vezetett, s a bejegyzéseket egészítette ki történeteivel. Mindez azért ötlött fel bennem, mert szokásos értelemben vett naplót (napi feljegyzésekkel) sose vezettem, s bennem az elmúlt időszakok csaknem elvesztek emlékezetem számára. Különösen is a rendszerváltozás körüli időszakot illetően. Emléktöredékekből kellett visszaidézni a kort. Hosszas önéletírásomból teljesen kimaradt a müncheni egy hónapos tartózkodásom. Azt hittem, hogy éppen 30 éve történt mindez, de tévedtem. Csak 29 éve vettünk részt odakint az egy hónapos nyelvtanfolyamon. Mivel kimaradt visszaemlékezésemből, most intermezzó néven röviden ismertetem.
1992. április 26. és 29. között a Lillafüreden megtartott KMÉM Pax Romana találkozóján részt vettem. Vegyes benyomásaim támadtak a Nyugatra szakadt hazánk fiairól. Érdekes előadásokat tartottak Nyíri T. prof. Andrásfalvy Bertalan, Őrsy László SJ, Alapy Szabó és még sokan mások. Rám tukmálták délutáni foglalkozásra nyugati családok fiataljait, akik elsősorban bulit láttak az itt tartózkodásban. A napirend után érdekes estet tartott Mensáros László, de egy másik estét egy zongoraművésznő tett hangulatossá.
(Magam ez idő tájt végeztem az újságíró akadémiát Czakó Gábornál a KDNP szákházában. Ennek a révén is vettem részt a konferencián.)
A konferenciát követően a lelkipásztori intézet (OLI) jóvoltából egy hónapos német nyelvkurzuson vehettem részt Varga Péterrel együtt. Saját Skodánkkal utaztunk Münchenbe. Ekkor munkanélküli lévén igen szűkös anyagi lehetőségeim voltak. Cs. küldött 100 dollárt.
Münchenbe érve tesztet írattak velünk. Péterrel ugyanabba a csoportba kerültünk. Okos tanárunk volt, aki az élenjárókat türelemre, a lassúakat szorgalomra intette, mert mint kifejtette, neki az átlagot kell megcéloznia, és őket egyenletes tempóban fejlesztenie. Szobácskánk az SVD missziós központjában a sokadik emeleten volt, az Alpokra láttam az ablakból. A koszton-kvártélyon kívül könyvvel, füzettel, jó minőségű magnós rádiókészülékkel elláttak bennünket. Utóbbit szerettem hallgatni, kiváltképpen a helyi Klassik Radiót. Bajor konyhát vezettek, kitűnő ételeket fogyasztottunk. Egy alkalommal Dachauba látogattunk együtt, egy másik alkalommal a Duna felső szakaszához kirándultunk. Megnéztük Landshut városkát is. Költőpénzünk alig volt, mégis vettünk ezt-azt. Kétkazettás magnósrádiót, a gyereknek Lego markolót, szép matricás serleget, néhány csatos üveg Paulaner sört, mokaszint, amikre emlékszem.
Minden reggel a ház templomában misén vettünk részt. Nagy igyekezettel forgattuk az énekeskönyvet. Ott ért bennünket Krisztus mennybemenetelének az ünnepe. A Himmelfahrt ugye égi utazást jelent. (Felment a mennybe. Képes beszéd lehet. Eltűnt valamiképpen a szemük elől.)
Egy alkalommal az akkor München mellett élő Boór Jánost is meglátogattuk otthonában, ahol a Mérleg c. folyóiratot készítette, szerkesztette. Egy másik alkalommal a Czupy házaspárnál vendégeskedtünk, a SZER rádió Bálint gazdája utódjánál. A férfi mérnökként dolgozott az egyik autógyárban, a felesége pianista volt. Mint mondták a Dunántúl kis falujából Cupból származnak, ott voltak földbirtokosok. Utóbb megtaláltam a ma már nem létező települést egy régi térképen.
Kifelé felváltva vezettünk, hazafelé nem egészen. Péter ült a volán mögé, és óbudai lakásukig vezetett. Én csak Kaszásdűlőtől hazáig. Kevesebb vonzódást mutattam a sofőrködéshez.
Intermezzó vége.
2021.05.16. 03:52 emmausz
Jézus mennybemenetele
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7416561266
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek