Ma egyedül maradunk, holnap jönnének M.-ék, de a covid. Ha nem tudnak jönni, akkor csak 28-án. Akkor mentek volna Szombathelyre, de valószínűleg nem kockáztatják meg az utat ilyen lábadozós formán. Mi jelen vagyunk, amennyire tőlünk telik. De ez az átkozott járvány folyamatosan gáncsot vet elképzeléseinknek. Próbálunk alkalmazkodni, ahogy tudunk. Tehát ma minden képlékeny.
Gyerekkorunkban énekeltük: Jézuska, Jézuska, mi jók leszünk… De vajon sikerült-e ez a nagy jóságígéret részünkről és mások részéről, hogy két éve küszködünk s küszködik a világ a pandémiával. Valami nagyon elromlott.
Lám, valaha már Dávid király is megkapta a magáét. Eltolt élete miatt rövid ideig pestissel kellett szembenéznie. (1Krón 21,17-27) Hetvenezer ember halt meg akkor. Most sokkal többen vagyunk, és eddig csaknem hatmillióan pusztultak el a covid következtében. Mi lesz itt még?
Van tizenegy unokánk. Másoknak is van. Milyen jövőt építünk nekik?
Persze a remény… Remény és hit. Hogy van kivezető út a katyvaszból. No meg a végső remény, amiről már Arany János írt.
Legjobb még a jelenben maradni.
Most minden jó,
most, szenteste napján tevékenykedünk,
most itthon van minden hozzávaló,
most lélekben együtt vagyunk mindenkivel:
családunk tagjaival
nagyobb családunk tagjaival,
rokonainkkal,
felmenőinkkel,
barátainkkal,
ismerőseinkkel,
ismeretlenjeinkkel,
az égiekkel,
a ma születettel.
Gloria in excelsis…
…et in terra pax hominibus
Párhuzamosan adjon Isten minden Évának boldog névnapot!
2021.12.24. 11:22 emmausz
Rendhagyó ünnep
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9216792156
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek