Mickey webnaplója

Ma megosztottam a Szironta együttes kézi harangokkal elővezetett egyórás műsorát. Bevallom, hogy nem folyamatosan hallgattam őket. Kuriózum, tehát az ünnepi csengés-bongásban kedves lehet sokak számára. Azért mégis figyelemre méltó a teljesítményük más szempontból is. Hogy lehet ennyi, nagyjából azonos hangerősségű csengő-bongó hang között élni. Milyen lehet egy próba? Védekeznek-e az előadók füldugóval, vagy jól bírják a decibeleket? (Magamnak: egy decibeles, az kb. félméternyi vékonybeles).
Inkább hallgassátok Cseh Tamás előadásában azt a régi karácsonyi dalt, amely csaknem feledésbe merült, s amelyet apai nagyanyám még énekelt egykor nekünk kb. hetven éve. Ide csak a szövegét tudom applikálni.
Csillagfényes éjjelen
egy kis angyal megjelen,
körül repül a világon,
hogy minden lelket megáldjon.

Bár aprócska a keze,
ezer jóval van tele,
drága angyal, szórjad, hintsed
kezecskédből a sok kincset!

Hintsed ajándékidat,
kisgyermeknek babát és lovat,
a jó szülőknek jó szívére
szálljon áldás, szálljon béke!
Mivel a múlt század elején lehetett közismert a dalocska, és mivel a gyerekek babát és (hinta)lovat kapnak, polgárok köréből valónak gondolom. Akkoriban nem ment olyan jól a köznépnek. Még megjegyzem, hogy örömmel konstatáltam: Zs. lányom okostelefonján megszólaltatta a zenét, mert nagyon tetszik neki. Hasonló a gusztusunk.
Tegnap bővebb családi körben találkoztunk. Volt némi éneklés is. Én inkább csak hallgattam a többieket, azok énekét, akiknek még csengő hangjuk van.
Lecsengtek az ünnepnapok. Azt rögzíthetném, hogy csend van, de nem bennem. A fülem nonstop mondja a magáét. Kortünet, kórtünet.
JCs gimnáziumi osztálytársam igen beteg lehet, mert húga imát kért érte.
Persze megy megerősítése érdekében. Sorsa - sorsunk - emberi sors.
Egy karizmatikust ismétlek, aki szerint Isten háromféleképpen gyógyít. Imával, orvossal, halállal. Ezt némi melankóliával veszem tudomásul: és mindannyiunkra vonatkozik.