Mickey webnaplója

Hogy egy kis vidámsággal kezdjem, s ne a szobafogság nyomorával, egy öreg poén:
- Két dologra vagyok nagyon kényes – mondja az igazgató az új beosztottnak. – Az egyik a tisztaság. Meg is kérdezem: Alaposan megtisztította a cipőjét a bejárat előtti lábtörlőn?
- Természetesen, igazgató úr – feleli az új munkatárs.
- A másik dolog, ami még fontosabb nálam, az az őszinteség. Úgyhogy nem árt, ha tudja, hogy az ajtó előtt nincs lábtörlő.
Ez jó vicc, noha több sebből vérzik, ha utánagondol az ember.
Az első, ha az őszinteség a legfőbb kincse a dirinek, akkor miért húzza csőbe a delikvenst?  
A másik, ha annyira kényes a tisztaságra, akkor miért nincs lábtörlő a bejáratnál.
A bemutatkozásból kiderül, hogy az új tag konfliktuskerülő. Alkalmazkodni akar minden áron. Azután még az, hogy az új ember memóriája nem egészen tökéletes. Rájöhetett volna, hogy nem volt lábtörlő. A harmadik: Miért tekintette új beosztottnak, ha ennyire nem felelt meg a követelményeknek.
Persze az is lehet, hogy a diri kedveli az emberek ugratását, ami ez alkalommal kitűnően sikerült.
***
Móra rövid esszéfélét írt MÖPÖFÖBÖVÖ címmel. Kisiskolás gyerekek zajongtak körülötte és lelkesen ordították a titokzatos MÖPÖFÖBÖVÖ-t (vö. mnemotechnikai szó). Érdeklődésére elmondták, hogy azok az ajakhangok. M, p, f, b, v. Az író azonnal papírra veti véleményét, imigyen: „A kultuszminiszter urat kérdezem, hogy fel tudná-e sorolni hirtelenében az ajakhangokat és ínyhangokat?”
Az általam igen tisztelt író saját bevallása szerint papucsférj volt. Ennek hangot ad a Szakértők c. krokijában. Így fanyalog: „Nagyon nehéz szembeszállni egy családanyával, aki azért teszi felelőssé az embert, amit ő hibázott.” És ha nagyon nehéz?
***
Húgom írja, hogy eldugult orra érdemes svédcseppek gőzét szippantani. Ki kell próbálni, bár most már tisztult. Lehet, hogy csak átmenetileg.  Jut eszembe a régi cukorkareklám:  „Tisztíccsa!”