Mickey webnaplója

Tuti, hogy még idézni fogom a Fratelli tuttit
Ahol most tartok az enciklika olvasásában, ott éppen egy olyan szövegbe botlottam, amely a jezsuiták lelkigyakorlatain rendszeresen elhangzik. „A szeretet egyre inkább a másik felé orientálódik, értékesnek, méltónak, kedvesnek és szépnek tartva őt.” Így kell(ene) egymásra tekintenünk.
Ám a személyesen túl is érdekes tanításokba botlottam. Pl.
„Ha a globalizáció mindent egyformává akar tenni, mindent kiegyenlít, akkor minden ember és nép sajátosságait tönkreteszi. ... megfosztja a világot a színeitől, szépségeitől és végső soron emberiességétől. Mert a jövő nem monokróm,… szüksége van emberi családunknak arra, hogy megtanulja: Anélkül kell harmóniában és békében együtt élnünk, hogy egyformává válnánk!”
Elhamarkodottan mondtam, hogy nincs közöm hozzá.
Van, de még mennyire, hogy van.
Amikor (vagy 20 éve) a nemi különbségek eltagadását hangoztatta a gender-elmélet, a valóság kihipózásaként aposztrofáltam ezt az emberiség elleni merényletet, és egy viccel érzékeltettem.
Két süketnéma beszélget.
Az egyik megkérdezi: Ismered a Kovácsot?
A másik visszakérdez: A Kovácsot?
Mire az első: Kit?
Hipózás után:
1. sz. ember beszélget 2. sz., emberrel.
 Az 1. sz. ember megkérdezi a 2. sz. embert, hogy ismeri-e a 3. sz. embert.
A 2. sz. ember megismétli a kérdést az 1. sz.-nek: A 3. sz. embert?
Mire az 1. sz. ember: Hányas számú embert? 
Isten változatosságot hozott a teremtésbe, mégpedig meglehetősen végtelen változatosságot.
Az ember ezt érdekei mentén megpróbálja kijátszani.
Meg is nézheti magát, ha sikerül.
Már Cicero is tudta, hogy varietas delectat.
Azt meg én toldom hozzá, hogy monotonia untat.