Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • emmausz: Bebizonyosodott, hogy az idézett vicc úgy kezdődik, hogy miért csak a mennyországban fognak magyar... (2021.09.13. 10:23) 52. NEK – Záró szentmise
  • Meg nem értett: "Rómában római módon élj, ha máshová kerülsz, ott a helyi szokás szerint élj!" Ez egy csodálatosa... (2021.07.06. 09:02) Nézem az EB-t
  • Meg nem értett: **vagy gyengítik erősítik egymást. Hát igen,messze nem írok olyan szépen mint te. (2021.07.01. 10:21) Balaton: igen-nem

Utolsó kommentek

  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • emmausz: Bebizonyosodott, hogy az idézett vicc úgy kezdődik, hogy miért csak a mennyországban fognak magyarul beszélni. Mert az örökkévalósági tart megtanulni. Nos, ha addig tart megtanulni, akkor addig nem... (2021.09.13. 10:23) 52. NEK – Záró szentmise
  • Meg nem értett: "Rómában római módon élj, ha máshová kerülsz, ott a helyi szokás szerint élj!" Ez egy csodálatosan szép (kirakat) mondás,de valójában egyáltalán nem gondoljuk komolyan. Ha ez komoly lenne,akkor a v... (2021.07.06. 09:02) Nézem az EB-t
  • Meg nem értett: **vagy gyengítik erősítik egymást. Hát igen,messze nem írok olyan szépen mint te. (2021.07.01. 10:21) Balaton: igen-nem
  • Utolsó 20

2022.05.09. 17:04 emmausz

„Régi kor árnya felé…”

Előkerült néhány anyai nagyszüleink által megfogalmazott levél, mégpedig abból a korból, amikor épp csak rátekintettünk Isten szép, de háborútól megtépázott világára. 46 őszén születtem. A levél 1946. december 1.-i keltezésű, és anyai nagyanyám keze írása.
„Kedves gyermekeim!   
Első névnapjára a kis Mikinek sok szerencsét és boldog gyermekkort; a jó Isten áldása vezérelje egy hosszú életen át a ti örömötökre. Nagyon szeretném látni, hogy tud-e már mosolyogni…”
A levelet lefotóztam és kiraktam az unokák rajzai alá a szekrényfalra. Jó volt szembesülni öreganyám kedves szavaival.
S hogy mi lett jót kívánó gondolataival?
- Inkább szerencsés voltam, mint nem.
- Boldognak mondhatom-e gyerekkoromat? Az első 10 évet bizonyára. Emlékeimre visszanézve a többi is meglehetősen kiegyensúlyozottnak tekinthető.
- Jóslata bevált. A jó Isten áldása kitapintható egész életem folyamán.
- Hosszú élet? Igaz. 75 évet betöltve nem mondhatom, hogy rövidre sikerült az életem.
- Hogy mennyire szüleim örömére, azt ők tudnák megmondani, ha még meg tudnám őket kérdezni.  
- Hogy mikor mosolyogtam először nagyszüleimre, ki tudja?
Bizonyára megtettem. Jó, szeretetteli kapcsolatom volt anyámmal, s bizonyára szüleivel is. Szerettem náluk nyaralni Dombegyházán. Ez többször is megtörtént. Két helyen voltunk náluk. Az első ház szomszédja Jóska bácsi átjött beszélgetni, s minket megmosolyogni. Rajzoltunk neki rádiót. Ő a füléhez tette, és visszaadta azzal, hogy „nem szól a rádigó”.
A másik ház a Béke utcában volt. döngölt földpadlójú ház, budival, az udvaron gémeskúttal, javítóműhellyel, benne öregapám saját készítésű szerszámaival. Egy dolgot említek itt. A kerékpárbelsők akkor egymásra lapolt formában készültek. Az összeeresztésnél nehézkes volt a lyukak beragasztása. Nagyapám megoldotta. Elvágta keresztben a hibás részt. Egyik végét visszahajtotta és megkente ragasztóval. Majd a másik véget laposra nyomta és egy fahenger segítségével betolta a visszahajtott végű gumiba. A hengert eltávolította, a mandzsettaszerű visszahajtást megszüntette, és jól összenyomta a ragasztós részt az alácsúsztatott másikkal. Minden ragasztása sikeres volt.
Azért időztem el a gondolatnál, mert az érsebészet alkalmazhatná a módszert. Az ereket hasonló módon össze lehetne passzítani. Gondolom, létezik olyan anyag, ami ragasztóként szerepelhetne a folyamathoz.
Visszatérve nagyapánk műhelyéhez, máig az orromban érzem a gumiragasztóoldat benzines illatát.
Szerettem akkor is, szeretem mindmáig.         

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1217827491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása