Mickey webnaplója

Programunk folyamatosan változik.
Ma megjött ZS. két napra, holnap elmegy M. x napra, kedden trombitaverseny. Költözködés előtt áll M., ami rengeteg adminisztrációval jár. Túl van a lakásnézéseken, beleszeretett egy műteremlakáshoz hasonló nagyon napfényes, több emelet magasságában álló lakásba. A kilátás ragadta magával, s kevéssé érdeklik a műszaki paraméterek. A lakás lakható, és kitűnő helyen fekszik, jó közlekedéssel, részben már felújítva, karnyújtásra mindenféle kereskedelmi egységtől. Emberi számítások szerint mindig jó pénzt fog érni, már amennyire megbízhatók az emberei számítások ebben az igen labilis világban, ahol a jó a rossz, ahol a rossza a jó, ahol igaza van annak, akinek igaza van: „de miért ő mondta”? 
Olyan képlékeny jelenleg a világ helyzete, mint az időjárásé, ami másból se áll, mint a frontok váltakozásaiból.
Azért próbáljuk csak megbecsülni saját helyzetünket, amely a világ nagy többségének kilátásainál lényegesen jobbnak látszik. A „jobbnak látszik”-ot nagyon idézőjelesen írom, mert ami ma jó, az meglehet, hogy holnap szörnyűvé lesz, és viszont, a szörnyűséges helyek kijöhetnek a rossz passzból. Megrázzák magukat, és prosperitásnak indulnak.
Nem irigylem a migránsokat, a menekülőket, mert otthagyott helyzetük néha utólag jobbnak bizonyul, mint ahova vágyódnak.
A Szőke Anni balladája némileg eligazít a bizonytalanságban. Mert mi is történt vele?
„Elindult egyszer világot látni… azt hitte akkor, hogy mindörökre. Mit kerestél szürke városunkban?  Miért jöttél? A fények hívtak vagy lányregények,…lám becsaptak téged. Nem jó barát a sok-sokember, ki Annit nézi szekértő szemmel. stb, stb. – szól a régi sláger szövege.
S csakugyan. Embertömegek jönnek rá, hogy sehol sincs kolbászból a kerítés, továbbá, hogy inkább zárt karokkal, mintsem tárt karokkal várják a jövevényeket.
Márpedig mind a gazdasági, mind a politikai migráció megállíthatatlan hömpölygő tömegként zúdul a világ még reménnyel kecsegtető civilizációi felé.
És nincs, aki megállítsa a folyamatot!
Vagy van remény?
Kb. 25 éve fogalmaztam meg, hogy a világ csak szeretetben működik helyesen. Meg azt, hogy a világot nem az egyenlítő vonala, sem a ráktérítő és baktérítő dongái tartják össze, hanem a szeretet.  
Most már csak az a kérdés, hogy vajon ma szeretet jellemzi-e világunkat, vagy éppen nem?