Mickey webnaplója

Kedvelem a kínai mahjongg játékot, amelyet egy mítosz szerint Konfuciusz fejlesztett ki Kr.e. 500. körül. Kerestem, a játék filozófiáját. Nem sok mindent találtam.
Ilyeneket:
A mahjongg három legfontosabb köve három sárkány, amelyek az erényeket jelképezik.
A piros, a zöld és a sárga a jóakaratot, az őszinteséget és a szülők iránti tiszteletet, szeretetet.
Ez már önmagában is szép.
Konfuciusz a játékot „Fecskének” (Mahjongg) nevezte el.
Ezeknél az információknál többet nem tudtam meg a játékról.
A mahjongg jól reprezentálja a véletlen elosztást.
A torony kövei – legalábbis látszólag (vagy ténylegesen?) – esetleges sorban rakódnak egymásra. A cél a torony 72 párjának a szabályos és maradéktalan lebontása.
Ez hol sikerül, hol nem.
Inkább nem.
Az ember szembesül képességei határaival.
Látványosan igensokismeretlenes egyenlettel kell(ene) megbirkóznia.
Ha jól számolom, tizennyolcszor négy különféle kő megfelelő sorrendben történő lebontását kell végrehajtani. Ű
Nem hiszem, hogy holt biztos tipp volna tökéletes megoldásra.
Teszem azt, előfordulhat az a szélsőséges eset, hogy a torony tetején lévő kő alól kandikál ki a többi három azonos. A lebontás eleve kudarcra van ítélve.
Hány esetben fordul elő az is, hogy az utolsó kövek alatt lapul egy vele azonos.
Ez akkor is megmarad magnak, ha minden más követ sikerült eltávolítani.
A teljes vagy részleges sikernek csak valószínűsége van.
Lehet a játék kivitele tökéletes, lehet, hogy négy-öt páros a táblán marad, ami normális. Eladdig, hogy egy szörnyű újra osztás gyors kudarchoz vezethet.
Már ha kudarcnak éli meg a játékos. Én inkább hajlok arra, hogy kihívás, ami a nehézségek ellenére is további  küzdésre serkent.    
Amit a kínai nyelv nem tud így artikulálni, mert nem operál igeképzéssel: Jó mahjonggozást!