Mickey webnaplója

Apám mesélte, hogy gyerekkorában a vesztes háború miatt Hollandiába került hónapokra. Igen jól tartották ott, és megkedvelték a kimondhatatlan nevű Gheorgheovexet.
Történt, hogy eljött a búcsúzás napja, órája, perce.
Kedvébe akartak járni, és egy hatalmas lábos tejbegrízt főztek neki búcsúzóul.
Azonban annyira forró maradt indulásig a tejbepapi, hogy meg se tudta kóstolni kedvenc eledelét.
Végül is úgy járt, mint a mesebeli gólya a rókáéknál tett látogatásakor,
és úgy járt, mint a róka a gólyánál tett látogatásakor.
Ám a történelem ismétlődik.
Ami most van, az volt már régen is, mert semmi új nincs a nap alatt – vallja a Prédikátor.
Á. unoka hazaindulása napján T. kedvenc ételét készítette el.
Ez pedig a paprikáskrumpli belevagdalt virslivel. (Vagy ahogy VE. rokonka mondta: zsirflivel, avagy ahogy D. unoka mondta: circilivel.)
Ha így, ha úgy, a paprikáskrumplit mi ettük meg, mert Á. későn kelve szokása szerint inkább zsemlés szendvicsekkel élt.
Így kedvence ránk maradt.
Esteleg az útra?
De hát snassz dolog paprikáskrumplival utazni.  
***
Ma újra kánikula elé nézünk. Klíma hűvösében vár rám a porszívózás.
Nekiugrok, és unokáimat utánozva mondom:
- Én még bírom, én még bírom.
Előbb reggeli, hogy legyen kondi, majd jön a légkondi és a porszívózás.
PS.: Megtörtént a takarítás közös akarattal, és közös tevékenységgel.
Modnom T.nek: Tudod, miért ugrottam a reggeli órákban a takarításra? Mert fáztam. A befejezésekor már egyikünk se fázott. Inkább melegünk volt.