Mickey webnaplója

Ma hidegfrontbetörés volt.
Szelíden jelentkezett.
Csak csendesen villámlott és illedelmes messzeségből mennydörgött hozzá. De nem erről akarok írni.
Ma a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe van.
Felolvastatott az evangéliumnak az a része, amelyet Jézus mondott Nikodémusnak. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki benne hisz, annak örök élete legyen.”
A szentleckében meg elhangzott, hogy Jézus szolgai alakot öltött.
Valamikor Varga Laci püspök kijelentette, hogy a saját életénél jobban szerette Krisztus az embereket, hiszen azokért is életét adta, akik őt keresztre feszítették.
Ezek mind-mind igazak, de ma nem erről akartam írni.
Kereszt. Mindnyájunknak van részünk benne.
Kereszt. Minden helyiségünkben megtalálható valamilyen formában.
Kereszt. A legtöbbet alkalmazott jelkép, noha kereszthalála után Jézus feltámadott.
Utóbbit alig ábrázolják.
Hogy is lehetne ábrázolni, hogy éppen eltűnik az övéi szeme elől felemelkedvén a földről.
De nem erről akartam írni.
Kereszt. A Pusztadombi kereszttől az Osvári-féle – ereklyéket tartalmazó – ötvösmunkáig megszámlálhatatlan sok feldolgozásban létezik. Pl. az egyik legsűrűbben használt jelkép: nyakláncok dísze.
Kereszt. Az idősödő ember keresztje a memória-romlás.
Ma Makovecz Imre istenhitéről megfogalmazott szép vallomását szerettem volna megosztani, de nem találom a forrását. Valaki kérte, hogy az „én vagyok” összeállításomat átvegye. Érdekelt, hogy ki az illető. Nála olvastam a keresett anyagot, de a nevére már nem emlékszem. Ennélfogva a nála olvasható vallomást sem találom.
Ezt szerettem volna  pedig közreadni ma, de hát nem megy és nem megy.
Peresze ettől még nem dől össze a világ, mindazonáltal sajnálom.
Bocsi.