Mickey webnaplója

- Fotelemből az étkezőre látok. Derék étkezőasztalunk és a hat szék közel ötven éve szolgál bennünket. Majd mi eltűzünk a világból és a bútorok itt maradnak gazdái nélkül. Úgy vagyok vele, mint Örkény István azzal a bizonyos pöcökkel, amiről elpanaszolta úgymond: túlélsz pöcök. Az író csakugyan elhunyt. A pöcök meg talán ugyanott van, ahol korábban volt.
- A másik téma szorosan kapcsolódik az előbbihez. Láttam Kapu Tiborék kilövését, amint rakétájuk felszáll az űrbe. Majd földre szállásukat is megnéztem. Nagy ovációval fogadták őket, akik hatalmas tetteket hajtottak vére.
Évekkel ezelőtt búcsúztattuk halálosan beteg barátunkat, akitől én nem mertem volna megkérdezni, hogy fél-e a haláltól. Ő tisztességes választ adott a neki feltett kérdésre. Nem félek – mondta –, de izgulok, hogy vajon milyen lesz?
Ha a két mennybemenetel között párhuzamot akarok húzni, akkor a lehetetlenre vállalkozom. Az űrhajósok eltávolodtak a Földtől kb. 100km-re, és orbitális pályán mozogva a súlytalanság állapotában végezték kísérleteiket, majd visszatértek a Földre. Hozzájuk képest barátom (mint minden elhunyt) szintén eltávozott. Biztos, hogy súlytalanná vált, és hazája a többi elhunytéval együtt a világegyetem teljes tere. Mégsem az égitestek a kapaszkodópontjuk, hanem a Feltámadott személye, a mennyei seregeké, a háromságos Istené, a szenteké. Megszabadulva minden földi kötöttségtől, nehézségtől, állapotszerűen a tökéletes szeretet biztonságában élnek, töltekeznek. Nem mondom, hogy töltik az idejüket, mert kiesnek az időből. Ki a határidőkből, ki az öregedés múló idejéből, ki a megfelelési kényszer idejéből. Szabadon, boldogságban teljesednek ki. Tudásuk teljes, érzékeik tökéletesek, egymáshoz való viszonyuk súrlódásmentes. Tökéletesen transzparens módon élnek.
Ne kérdezd, honnan tudom mindezt.
Sehonnan.
Lehet, hogy minden egészen másképp lesz.
Barátom se tudta. Azért mondta, hogy izgul.
Mi tagadás. Minden e világból távozott ember utazása végtelenül nagyobb perspektívát ígér, mint az űrhajósoké.
- Garázsunkat takarítottuk ki. Legalább ötven csavaros fedelű, tisztára mosott befőttesüveget vittem a szelektív kukába. A szívem facsarodott bele, ahogy hallgattam csörömpölésüket, de a kutyának se kellenek ezek az eredeti funkciójukban még használható üvegek. Szép új világ! Fogyasztói társadalom. O tempora, o mores!   
***
A végére egy agymenés. Nemcsak Grétsyt foglalkoztatták a szójátékok, hanem engem is.
Na nesze! Nosza!
Te tesze-tosza.