Mickey webnaplója

Hajdanában, danában, amikor én még kissrác voltam és általános iskolás, apánk premizálta a tanulásunkat. Nem volt különösebb szabályrendszer, csupán egy időben minden meghozott ötösért kaptunk tőle egy-egy forintot. igyekeztünk is tehetségünk szerint. Mivel mindnyájunknak jó zenei hallásunk volt, leghamarabb énekből kaptuk az ötösöket. Soha más jegyet. Mindig ötöst. Apánk hamar rájött, hogy különösebb erőfeszítések nélkül akarunk a felajánlott földi jóhoz jutni, ezért kijelentette, hogy továbbra is fennáll elhatározása, de ezentúl az „ének ötös, nem ötös”.
Pénzünk nem gyarapodott ezután a zeneiségünk jóvoltából, de vonzódásunk a mindenféle zenékhez továbbra is megmaradt.
Hallgattuk a rádiót. Akkor, tán hogy Rákosinak kedvezzenek, meglehetősen sok operett ment adásban. A klasszikusokat is szerettük hallgatni.
Megdobta a dalokhoz való vonzódásunkat a szalagos magnó belépése otthonunkba. Aki először hazaért, bekapcsolta a magnót, s hallgattuk a nyugati, elsősorban angol slágereket. Olyannyira sokszor, hogy egy csomó nóta hangzásképe máig elraktározódott bennem. Fogyatkozó hallásom ellenére tisztán szólalnak meg bennem az ismert dallamok, ritmusok.
Még néhány vonatkozás.
A parlando internetes újságot át szoktam böngészni. Mindig találok benne meglepetéseket. A mostani számban pl. arról ír, hogy változnak a struktúrák és mintázatok alapfokú művészeti oktatásban (szolfézs), éspedig multimodális és multiszenzoros technikákkal. Érdekes lehet ez az új metódus.   
Katanics Mária visszaemlékezése Werner Alajosra, a Regnum Marianum méltatlanul börtönbe csukott pap zeneszerzőjéről értékes adalék lehet a RM egyesület történetéhez.
***
Ami pedig a hallásom karbantartására szolgáló kísérlet, arról egy tapasztalatomat írom ide. A hallókészülék hangosításával egy szintig a beszédértést erősítem. Azt érzékelem, hogy a susogó hangok, és általában is a mássalhangzók, ércesebben érik fülemet, mintegy „sorjás”-an. Torz ez a hallott hang, de jobban kivehető, mint a halkabb.
Hogy értse az is, akinek nincs gond a hallásával, annak ide írom, hogy a fotótechnikában is létezik hasonló. Egy elkészült felvételt lehet „élesíteni”, melynek a következtében a kép kontúrjai erősebbé válnak. Van azonban egy határ, amikor is a kép már túlságosan éles lesz, hamisan sok kontúrral, hamis fényekkel. Hiába élesebb, köze nem lesz a természeteshez.
Akinek füle van lássa meg, akinek szeme van hozzá, hallja meg! : )