Mickey webnaplója

Nem tudom, hogy van-e a Blaumontag után Blaudienstag is vagy sem.
Ha van, ha nincs, ma ezt érzem.
Nincs semmi bajom, csak le akarnak ragadni a szemeim.
Nincs semmi bajom, de annyi félén kellene munkálkodnom, hogy veszteglek közöttük, mint Bálám szamara. Egyik jobbra húzna, másik balra húzna, én meg inkább egyiket se csinálom.
Pedig könnyen lehet, hogy most van az alkalmas idő, soha többé nem lesz.
Remélem, hogy tévedek.
Inkább elmesélem, hogy tegnap csodálatos naplementét fotózhattam volna az anyósülésről hazafelé, de mire előkaptam a mobilomat, az út elkanyarodott, és vele együtt mi is.
Soha többé nem jött vissza az a nagyon megnyerő megvilágítás, ami akkor uralta az eget.
Mindig ez van.
Egyszeri, múló alkalmak.
Vagy megragadom, vagy nyom nélkül maradnak.
Elárulom: tegnap pozitív impulzus ért.
Nevezetesen, hogy kezdjem újra kigyűjteni a veresimet a blogomból.
De ha már, akkor szívesen kigyűjteném a vicceket is külön, és esetleg a saját maximáimat is még.
Ez utóbbin tovább gondolkozom.
A terv nagyszerű, a munka hónapokig eltarthat, és valami ellenállást tapasztalok magamban, amin úrrá kell(ene) lennem.
Alighanem akkor járok jól, ha ma szabadnapot adok magamnak.
Holnap aztán belekapok a kásahegy feldolgozásának.
Így lesz, így akarom.