Mickey webnaplója

Nem az a Cillei, aki főúrként élt, hanem egy nő, akinek a fia magyar nőt vett feleségül.
A magyar nő miatt a fia Magyarországra költözött.
A fia miatt a chilei illetőségű asszony a fia után jött látogatóba.
A chilei asszony templomba járó nő.
Fürgén közlekedik, egy szál vékonyfalú pulóverben jött, amikor csak két fok volt az utcán.
Chilében a nagy hegyeken való közlekedés miatt az ottaniak mozgása dinamikusabb lehet.
A nagy hegyek nagy hidege miatt a hidegtűrő képességük is kifejlettebb alighanem.
A nőnek, ha a hegyek között él, fura lehetett megszokni Óbuda lapos részét, a légsűrűség emelkedett voltát az ottani viszonyokkal szemben.
Ha tehát chilei, akkor spanyolul beszél.
Ez így is van, mert csak kevesekkel tudott beszélgetni.
Ránk, többiekre csak mosolygott.
Kezében a szentolvasóval vett részt a misén.
Most, hogy távozni készül, készíttetett egy magyar nyelvű búcsúlevél félét, és kitette a faliújságra.
Igen kedves szavakkal köszönte a magyarok pozitív viszonyulását hozzá, és megígérte, hogy imáiba foglalja az itteni híveket, és igyekszik majd újra felkeresni az országot, a fiát, a magyar menyét.
Azt kell gondolnom, hogy valóban jól érezte magát itt, és hírünket viszi délamerikai országába.  
Buen viaje! Asta la vista!
***
Egy viccet megidézek a készülő gyűjteményből:
Három ember utazik a vonaton. Ketten megállás nélkül zsidó vicceket mesélnek. A harmadik egy fél óra után megszólal:
– Uraim, ezt nagyon gyorsan abbahagyják, mert lecsukatom magukat.
A másik kettő megszeppen, csönd lesz. Úgy negyed óra múlva egyikük megkérdezi a sértődékeny utastárstól:
– Elnézést uram, néger viccet szabad mesélni?
– Azt szabad.
– Két néger találkozik. Egyikük így szól:
„Te Kohn...”