Ilyenek pl. az unokákkal való foglalkozások. Hol bújócskázunk, hol focizunk, hol vicceket mondunk, hol éneklünk, hol mesélek nekik. Egy ilyen „cukkolós” mesélést idézek meg 2020-ból.
Szombaton nálunk volt a családi algoritmus szerinti 1243 sz. unoka, akivel hol labdáztunk, hol eszegettünk, hol meg mesélnem kellett neki. Hozott egy apró imakönyvet, és én elkezdtem a mesét:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, mire ő:
Nem.
Én kérdőn tekintettem rá.
Na, akkor...? Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy elefánt. Mire ő:
Nem.
Én kérdőn tekintettem rá.
Hát akkor...? Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy teve, mire ő:
Nem.
Én kérdőn tekintettem rá.
Na hát, akkor mi legyen? Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kecske, mire ő:
Nem volt.
Én kérdőn tekintettem rá.
Na és akkor...? Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bogár, mire ő:
Nem.
Én kérdőn tekintettem rá.
Hát akkor... mi legyen?
Aztán még néhány további fordulat következett, s mindet tagadta a mi kis kétévesünk.
Úgy láttam, Rita veszi a lapot, vevő a mesémre.
Aztán megjöttek a szülei. Mesém így befejezetlenül ért véget.
***
Túl vagyunk a katicainvázión. Legalább harmincat kitessékeltem eddig a szobáinkból. Valahol rést találhattak, mert ennyi nem szokott beódalogni hozzánk. Az ablaküvegről belepöckölöm őket egy műanyag dobozba. Mire kimásznának belőle, már ki is öblítem őket a külső világosságra.
Általában túlélik a beavatkoztást, és boldogan kapnak kitinszárnyukra.
2025.10.28. 09:07 emmausz
Amiket nem gyűjtök, de jó rájuk emlékeznem
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr318980727
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek