Jóllehet a viccek és versek kigyűjtése nem állt meg, és nincs is kész, azért mással is foglalkozom.
E mások egyike az olvasás.
Pillanatnyilag három kötet között vibrál érdeklődésem.
Az egyik Pio atya életének egyik feledolgozása, a másik Bálint Sándor professzor egy könyve, a fő ünnepekről, a harmadik pedig egy igen apróbetűs és így is ötszáz oldalas leírás derék fővárosunkról (Budapest könyv).
Amit a cím ígér, be is tartja: Török András, a kötet szerzője azt írja magáról, hogy igen szeret beszélni. Ez a könyvben meg is valósul. Számos adatot, élményt, ismert és ismeretlen embert ábrázol, hoz közel az olvasóhoz. A fővárossal összefüggésben rengeteg anekdotikus szöveg található? csak kevesek által ismert epizódok egy-egy helyhez kötődően érzékletes stílusban elővezetve.
Dicséret illeti az írót, aki mindenféle részletről tájékoztat, közel hozza az olvasóhoz az épített emlékeket, a tervezőket stb, stb. Legalább olyan részletező, mint annak idején a Bädecker úti vademecumok voltak. Szeretem forgatni, ami nem könnyű feladat, mert ragasztott kivitelben készült, s lapjai nem szívesen nyílnak meg. Erőfeszítés kell hozzá.
A kötet alcíme: Igazmondó városkalauz modern lokálpatriótáknak. Új, teljesen átdolgozott kiadás. Park könyvkiadó.
Nem is gondoltam, hogy lokálpatriótának számítok. Inkább fogalmazzunk csak szerényebben. Érdeklődő öregembernek, akit érdekli az a város, ahol élt világéletében.
Ugye voltam kelenföldi, két helyen zuglói, kispesti, józsefvárosi és óbudai lakos. Udvaroltam Erzsébetvárosban, feljártam énekelni a Várba, dolgoztam a Belvárosban, barátaim laknak Farkasréten, Pestszenterzsébeten, Rákospalotán.
De énekeltem a Vizivárosban, kedvenc szobrom a Gellért-hegy oldalában leledzik, stb, stb.
Tehát sokféle élményem fűződik ehhez a jő kinézetű városhoz.
Sok mindent tudok róla, de úgy látszik, hogy még sokkal többet nem. Ezeket az ismeretségi réseket, hiányokat eredményesen szünteti meg Török András könyve.
Utolsó kommentek