Mickey webnaplója

VD írja: „Elvégeztem X-ért a teljes búcsút. Az égben bűnei eltöröltetve.” – Érdekes gyakorlat. Nem vonom kétségbe a hasznosságát, de óhatatlanul felmerül bennem a kérdés: Hol marad az elhunyt felelőssége? Elvileg ilyen formában mindenki üdvözül?
Halottak napja van ma. Temetőlátogatások ideje.
Megfigyeltem, hogy már ez az utolsó aktus is bonyolultabbá lett. Valamikor az volt a módi, hogy az elhunytnak ástak egy sírgödröt, koporsóba fektették a halottat, és leeresztették ebbe a gödörbe ráhányva-kupacolva a földet, kialakítva a sírhalmot. Közben a rítus szerint megemlékeztek róla.
Ma a koporsós temetés csak az egyik lehetőség.
Előtérbe került a hamvasztás. A hamvak aztán vagy urnába kerülnek, és úgy a temető földjébe, vagy az urnák számára készített falba a temetőben vagy a templomban. De kérésre hajóról vagy repülőről a Dunába szórják, esetleg saját helyszínen kerülnek nyughelyükre az elhunyt hamvai.
A hamvak szétszórását lehet kérni magába a temetőbe is.
No, hát elég nagy a választási lehetőség. Sokan maguk gondoskodnak urnahely vásárlással az utolsó útjukra készülve. Akár koporsós a temetés, akár hamvasztásos, akár földbe, akár urnába történik az elhelyezés, néhány évtized alatt elévül a sírhelymegváltás. Lehet hosszabbítani, vagy sem. Utóbbi esetben jeltelenné válnak az egykori élő valaki testi maradványai.
Jogos az elmélázás az élet végességéről.
Hodie mihi, cras tibi,
et
Memento, homo, quia pulvis es et in pulverem reverteris – mondja a latin bölcsesség.
***
Még annyit akarok itt rögzíteni, hogy vannak rövidített üzenetek, az elhunyást illetően.
A latin R. I. P. Requiescat in pace! – Nyugodjék békében! 
Illetve, egy magyar, amit a hajdúnánási temetőben olvastam számos síron. A.B.F.R.A.  
Titokzatosnak tűnt, és nem tudtam jelentését megfejteni, mígnem jóval később szembe találkoztam a teljes szöveggel: „A boldog feltámadás reménye alapján.” 
Hm.
Lehet, hogy ma picit másképp fogalmaznánk, anélkül hogy a lényeg megváltozna.