Mickey webnaplója

Az Akhilleusz és a teknősbéka esete a Zénón-féle paradoxonok egyike.
A történet szerint a gyors Akhilleusz és a lassú teknősbéka versenyeznek. Akhilleusz előnyt ad a teknősnek, de a paradoxon szerint a futó sosem tudja utolérni a teknőst, mert amíg ő egy távolságot tesz meg, a teknős mindig halad valamennyit előre.
- Most olvastam valahol, hogy a múlt nincs, mert csak volt. A jövő sincs, mert az csak lesz. A jelen pedig a köztük lévő pillanat. Olyan pontszerűen rövid, hogy ideje sem mérhető. Ha ez így van, akkor nem fájhat a fogam, mert a jelen túl rövid hozzá, a múlt meg nem fáj, a jövő sem, mert az még nincs is jelen.
Van azonban egy túlvilágot érintő párhuzamossága.
- Mondják, hogy az elhunytak a tisztítóhelyen várják, hogy méltók legyenek az Istennel és a szentekkel való közösségre. Mindjárt két problémával kell számolni. Az egyik, hogy az nem hely, hanem állapot. A másik, hogy sem tér, sem idő nem létezik az örökkévalóságban, csak örök jelen. Ha pedig nem létezik sem tér, sem idő, akkor nem beszélhetünk tisztítóhelyről, mert nincs tér, ahol a hely lehetne. És nem beszélhetünk állapotról sem, mert idő sincs. Itt megjegyzem, hogy Dienes Valéria okfejtésében még nagyon is számol az idővel. De hát, ami nincs, azt hogy lehet részletezni?
Ha egyik sincs, akkor mi van?
Nem marad más, mint az intenzitás. Igaz-e, nem-e, nem tudom. De hát, ha valami elválasztott az örök Szeretettől, és a halálban mégiscsak hozzá akarunk tartozni, akkor csak az marad, hogy egy azonnali aktusban mindaz a „rozsda” lekerüljön a halandóról, mindenféle szeretetlenség, ami elválasztotta őt az igaz szeretettől.
Ez nem időben megy végbe, hanem időn kívül és azonnal. Jobb híján olyannak képzelem, mint egy hirtelen rántást, amivel pl. a fuldokolót kirántják a vízből. Minél nagyobb a különbség a két szeretet között, annál kellemetlenebb lehet ez a „rántás”.
Ha mégis másképpen van, meg ne kövezzetek miatta, hiszen még sose éltem meg a halált.