Mickey webnaplója

A mai nappal összegereblyéztem az innen-onnan előkandikáló rímes anyagaimat. Egyesítettem a korábbi három fájlt. Már most látszik, hogy itt-ott ismétlődések vannak benne. Ezeket megpróbálom kiszűrni, ami megmarad, az is egy kötetnyi spontán verspróbálkozás. Némelyikük csakugyan el van trafálva.     
A vicceket már korábban kigyűjtöttem.
Lehetne még a nyelvi finomságokat elkülöníteni,
lehetne az egymondatos gondolatokat kioperálni (maximák), és
lehetne az összeállt gyerekszájakat tematizálni.
Hát persze.
Egyszer fejezetenként elmélkedtem a Biblián. Ez is további lehetőség.
Ami a kigyűjtések során még szembeszökő volt, a rokoni történetek, anekdoták sora, amely külön érdekesség lehetne.
De hát mindez idő, fáradság, szerkesztést kívánó macera, és nem biztos, hogy bármi értelme volna.      
***
Tegnap Mányba buszoztunk baráti találkozóra.
Nem véletlenül hívják nomádoknak mintegy 60 éves közösségünket. Szanaszét szóródtunk az idők során. Legrégebbi kapcsolatom B. Lacival adódik: 1958 óta ismerjük egymást, és járunk egy közösségbe. Nyolcvanadik életéve környékén szóródik a csoport életkora. Ez nem érdem, de teljesítmény – ahogy szokták mondani.
Még vagyunk, még beszélgetünk, még regnumi közösséget alkotunk, még tudunk egymásról. Azért kopásaink egyre nyilvánvalóbbak. Találkozásaink mégis az öröm légkörében zajlanak. Humor nélkül ezt a kort csak a teknősbékának sikerül megérni.
***
Már odafelé mentünkben tapasztaltuk a busz zötyögésén kívül a táj ködbe burokolódzásának a kísérletét. Hazafelé jöttünkben már fogható köddel találkoztunk. Próbáltam a homály lelkét megragadni fényképeken. Többé-kevésbé sikerült.