Mickey webnaplója

Vannak kötelező penzumaim, amiknek igyekszem megfelelni, amíg az égiek engedik. Ilyen a napi poszt megírása. 2006 óta gyakorlom ezt csaknem napi sűrűséggel. Lám, éppen húsz éve van ennek. Egyszer csak vége szakad. Nem várom túlságosan azt az időt.
Mivel naponta írom blogomat, nincs szükség arra, hogy összefoglaljam az elmúlt év történéseit. Mindenről beszámoltam, amiről akartam, és amikről nem akartam, azokról most se akarok. Van, aki csokorba szedve szereti látni élete virágjait. Én nem. Jobban szeretem a mezőn hagyva leszakítás nélkül szemlélni valahányukat. Erről szól a blog minden posztja. Se hozzájuk tenni, sem elvenni belőlük nem kívánok. Csak végigtekintek rajtuk azon rendezetlenségükben, ahogy fejüket felhányták, ahogy létrejöttek, és ahogy elhanyatlottak.
***
Kapok emaileket ettől-attól. Vannak olyan feladók, akiknek a nevét ha meglátom az értesítőn, rossz sejtelem fog el.
Nem véletlenül.
Tegnap is értesítést küldött, amiben tudatja, hogy gimnazista társaim újabb egyede lépett ki a földi valóságból.
Fogyunk.
Az osztálynak immár több, mint a fele „örök álmát alussza”.
Isten nyugosztalja őket!
***
Reggeli észtornámat naponta folytatom.
Ma meglepetés ért.
A Szó reggelt játék 35 betűvel operál. Hat lehetőséget ad arra, hogy kitaláljam, mely szóra gondolt a rejtvény gazdája. Beírtam egy szót, amelyből csak az L-re találtam rá, de az sem jó helyen állt.
Beírtam LIBEG.
„Talált, süllyed”.
Ki lehet számolni, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy másodikra eltalálom a keresett szót. Tízezernél lényegesen több.
Most sikerült.
Ez aztán a meglepetés.
***
Á. unoka ötöst kapott az egyetemen. Nagy-nagy gratula jár neki!