Mickey webnaplója

Hétfőn autóztunk kb. 50 km-t – Pestszenterzsébetre oda, s vissza.
Kedden, azaz tegnap ugyanezt nem tudtuk volna meglépni, mert naphosszat szakadt a hó. Esett vagy tíz centis új réteget.
Ma, szerdán a fölénk szálló meleg levegő locspoccsá silányította a leesett havat, nagy tócsák keletkeztek, és mi ebben a matériában tocsogtunk a kocsiig. Azzal meg a HÉV-megállóig, mert tömegközlekedéssel utaztunk a Mária utcába, hogy öt éve elhunyt SzF. sírját meglátogassuk. Visszafelé ugyanaz a kásásnál is folyékonyabb massza környezte utunkat. Jól sikerült a találkozás.
De az idősjárásnál maradva, hol havas, hol kásás fotókat lehet készíteni. Hol kibújó hóvirágot, hol pedig hófúvást lencsevégre kapni.
Valamiféle mediterrán hatás és északi nyomulás szórakoztatja a meteorológusokat és azokat, akik különféle okok miatt lógnak az előre jelzéseken.
Nehéz elhinni, hogy a statisztikai tapasztalatok és a légköri jelenségek megfigyelése hosszabb távon megvalósul, amikor azt látjuk, hogy a való élet ennek ellene mond, és a klíma perecről percre hisztérikusan viselkedik.
Hol hidegfront közeledik, hol melegfront, hol meg kettős fronthatás érzékelhető. Olyan ez, mint amikor a katonára ráparancsolnak: Féltagnak oszolj! A féltag ugyanis egy ember. Cikázhat, ahogy neki tetszik, oszlásnak mégsem nevezhető a magatartása.
Persze nem új a dolog.
Gyerekkoromban történt, hogy a rádió stúdiójában ülő bemondó ember ismertette az aktuális meteorológiai jelentést, miszerint derűs, száraz idő várható. Majd kinézett az ablakon, és így folytatta: Különben zuhog az eső.
Az időjósokat sem lehet emiatt kárhoztatni, hiszen az időjárás alakulása a káoszelmélet gyakorlati megvalósulása, ahol sok az ismeretlen, és ezek hatásai és mellékhatásai komiszabbak, mint a forgalomba hozott gyógyszereké.
Azért kétségbeesésre sincs okunk.
A római közmondás szerint Varietas delectat. Azaz a változatosság gyönyörködtet.
Hát gyönyörködjünk!