Mickey webnaplója

Varga Péter barátunk gyászmiséjére tegnap került sor a Szent István-bazilikában.
Kegyes volt hozzánk az időjárás is, mert langy előtavaszi klíma tette egyszerűvé az oda-vissza utazást.
A misét Bábel Balázs érsek celeberálta, jelenlétével megtisztelte Balás Béla emeritus püspök és a RM számos lelkipásztora.
Jószerével megtelte a bazilika a barátokkal, ismerősökkel, osztálytársakkal, a Péter által pásztorolt népekkel, és természetesen a bővebb család tagjaival.
A szentmisén ifjúsági dalok hangzottak el, többek között Dax leghíresebb szerzeménye a Hálaadó zsoltár.
Sokan megemlékeztek az elhunytról, akinek az emlékére Galamb különszám készült. Nem részletezek semmit az előzőekből, mert arra egy poszt nem alkalmas.
Sok érdekes epizódot villant fel az emlékújság.
Így azt se ismertetem.   
A Péter életéről készült fotókból sokat kivetítettek a jelenlévőknek.
Ennyi történt dióhéjban elmesélve. Légköre volt mégpedig éteri, avagy mondhatni: misztikus légköre ennek a gyászmisének. Életre szóló élmény.
Inkább egy mondatot hozok ide a Magyar Kurír emlékező cikkéből, mert a lényeget tárja fel:
Az üldöztetés évtizedeiben is szívósan tovább élő Regnum Marianum katolikus közösség utolsó fél évszázadának legnagyobb hatású közösségszervező vezetője, Varga Péter, segítőkész barát és vidám cimbora távozott közülünk, igazi kegyes halállal, egyházközsége templomában, a szentmise elején.
Nagyon tömör és nagyon igaz.  
Subito sancto – mondanám szívesen.
Mindenesetre szívemből szól a kívánság: Lux perpetua luceat ei! azaz az örök világosság fényeskedjen neki!
Készült néhány fotó is a fényes eseményről.
Azt mutatom.
Remélem, hogy a helyben felvett videó teljes terjedelmében közkinccsé lesz.