Az üzletközpontban járva kerestünk és nem találtunk csoki bárányfigurát. Nyulak voltak, tojások és csirkék halomszám. Talán azért, mert a húsvéti bárány, mint olyan, erős jelkép. Meglehet, persze az is, hogy kevesen keresték korábban, amikor még a polcokon volt.
Fizetéskor a hűségkértyát sehogy se fogadta el az automata pénztár. A jelen lévő asszisztens azt javasolta, hogy változtassuk meg a jelszót. A harcias választás előtti indulatomban azt találtam mondani, hogy legyen a jelszó: NEM HAGYJUK! (Persze ez csak vicc volt.)
Visszaemlékezem arra, hogy aktív koromban is jelszót kért a számítógépünk a munkahelyemen. Azt javasoltam, hogy legyen a BÉKE szó.. Miért éppen a béke? – kérdezte a kolleginám. Az csak azért, mondtam neki, mert „egy a jelszónk: a „béke”. Az is vicc volt, de akkor elfogadtatott. Rövid szó, és a vonatkozó csasztuska folytán nem felejtjük el egy életre.
De ha már vicc.
A szoc. időkben közszájon forgott az a poén, hogy „Elvtársak, nem lesz többé háború, csak békeharc, de olyan, hogy kő kövön nem marad”.
A nagy vízválasztó csakugyan a háború és béke. (Nem véletlen Tolsztoj címválasztása.)
A háború a zsigeri gyűlölet szítása háttérben meghúzódó kevesek hallatlan meggazdagodása mellett.
A béke az osztozkodás ideje, a barátságok kialakításának a tere, az egymás elfogadásának huzamos ideig tartó kompromisszuma. Ugyanakkora indulattal szeretni is lehetne, mint amekkora ellenszenvvel esnek egymásnak birodalmak, eszmék, ideológiák, területi követelések.
Az ember rosszra hajló természetének kis-, illetve nagymértékben való megnyilvánulása.
Mindig az a kérdés: Cui prodest? Kinek az érdeke (húzódik meg az egyenetlenkedések mögött)?
***
Saját sorsunkat illetően valaha bizakodással tekintettem a közös Európa eszméjére. Az alapító atyák szépet álmodtak. A valóságba belerondított az Európát kaotikus állapotba züllesztő háttérhatalom.
Ahogyan a dolgok állanak, azt soha nem támogattam volna voksommal. Sajnos engedtünk a szirénhangoknak. Azt gondoltuk, hogy emberarcú közösségbe jelentkezünk.
Hol van attól az EU!?
Könnyen meglehet, hogy példátlan gyorsasággal darabjaira hullik.
2026.03.25. 13:17 emmausz
Háború? Nem hagyjuk! BÉKE
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9119072525
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.

Utolsó kommentek