Tegnap meghallgattuk négy ember felolvasásában a passiót. Két szerepnek már magam is részese voltam. Hol Pilátus, hol Jézus szavait kellett tolmácsolnom. Elmúltak már azok az évek, amikor felkérést kaptunk rá feleséggel együtt (ő volt az evengelista).
A felolvasás megtörtént, Jézus meghalt. Sírban pihen. Korábban ilyenkor könnyebbültem meg:
Már vége,
már nincs szenvedés,
már pihen,
már elhunyt.
Nincs többé a kínzásokra utaló elmélkedés sem, hiszen annak vége. Nagyszombat a sír csendjében telik el. Mi tudjuk, amit Jézus kortársai nem, talán anyja, Mária kivételével, hogy harmadnapra feltámadott (resurrexit tertia die). A feltámadás biztos ismeretének birtokában várjuk a húsvét vigíliájának a miséjét. az idő kegyes hozzánk. Általános melegedést ígér a meteorológia, és vannak is ennek jelei. Koratavasszal nem rossz a 17 fokos langymeleg.
Holnap 20 fok is lehet.
Olyan szépen hitelesíti a feltámadás örömét a zsendülő természet.
Halványzöld leveleket hajtanak a fák. ezerféle virág bimbózik és teljesül ki szirmait kibontva.
Rovarok térnek magukhoz téli szendergésükből,
madarak rakják a fészküket,
élettelivé válik a világ.
Csupa dal, csupa szín, csupa élet.
Átlelkesül a természet.
Ami belerondít, az a politika, az a széthúzás, az az ellenségeskedés szelleme. Okkal remélhetjük-e, hogy húsvét embert felemelő ünnepe felülmúlja az aljasság visszahúzó potenciálját.
Ilyen lélekkel várjuk a fény eluralkodását a sötétségen, húsvét örömét a visszahúzó erőkkel szemben, Jézus mindent felülmúló feltámadását.
Utolsó kommentek