Mickey webnaplója

A beléjük írt programnak megfelelően zöldbe borult a rét, megtelt a levegő apró és nagyobb szárnyasokkal. A flaszteren bogarak szaladgálnak; kutyák is, és kisebb számban macskák. Mivel szeretek csendben feloldódni az erkély magányában, nyitott szemmel falom az eseményeket.
Balkonunk ugyanolyan famellvéddel van ellátva, mint az alattunk és felettünk lévő. A felettünk lévőbe fúrtuk az árnyékolót tartó kampót. Ha nincs leengedve a három bambusz roló, akkor a zsinórok a két emelet között feszülnek a mellvédek között.
Ezt használják ki a mindenhová behatoló hangyák. Két sávban közlekednek a két emelet közötti zsinóron. Azt lehetetlen megakadályozni, hogy a betonon mászkáljanak, bár nyáron elviselhetetlenül forró tud lenni, de azt meg tudom akadályozni, hogy a zsinórt kétirányú útként használják. Az a lényeg, hogy az alsó véget úgy kötöm fel, hogy ne érintkezzen az alsó mellvéddel. Így a szorgos hangyák csapdába kerülnek. Nem értik, hogy mi állította meg őket, de kénytelenek visszafordulni, ha életben kívánnak maradni.
Megfigyeltem, hogy egy cinkepár a panelhézagot kitöltő gumiszerű anyagot kicsipkedte, és az így keletkezett nyílásba beköltözve a panelek között fészkelnek. Biztonságban érezhetik magukat, mert nagyobb testű élőlény nem fér át a lyukon. Meglehetősen sűrű ingajáratban vannak a cinkeszülők. Egyikül a vadszilvafáról visz valamit a fiókáknak, másikuk odavissza röpköd kis rakéta módjára a fészek és a szemközti fenyőfa között. Fenyőmagot viszeget csőrében a szentem-lelkem.
Szokott madaraink egyébként leginkább a galambok, de a nagytestű dolmányos varjak is sűrűn röpködnek. Valamivel ritkábbak lettek a szarkák, csak néha találkozom szajkók megjelenésével.
Égi ajándékként ünnepelem, ha egy-egy tőkésréce áthúz a légtéren. Ma is megörvendeztetett egy példány látványa.
Kedves röpködéssel keresi helyét olykor egy kékdongó (vagy fadongó).
Nincs okom panaszkodni.
Ha túlságos a meleg, leengedem a bambuszrolókat.
Ha elviselhető, akkor átadom magamat az áldott napsütésnek.