Mickey webnaplója

Proust munkájának hosszúságára emlékeztető blogom 2006 óta „lő a sötétben”. Kb. 7500 poszt született eddig. Gondolataim és világom belekerülnek a virtuális érbe, és eltalálnak, akit eltalálnak. Lehet, hogy hasznukra, lehet, hogy kevéssé találja szíven az olvasókat. Mesterem, Czakó Gábor hányszor hangsúlyozta, hogy írásod olyan, mint a fotó. Nem tudod megváltoztatni utólag. Cikked megjelent, Nyíregyházán olvassák, te ezt írtad, ők azt értik rajta, és nincs módod beleszólni, hogy jól értsék, nem is úgy gondoltad. Csak a leírt szavakat látják.  
Ez bizonyosan felelősséget is ró az íróra.
Hogy ki hogyan fogadja?
Egyik ismerősöm mosolyogva mondta, hogy tud a blogomról, de sohase olvasta egyetlen posztomat sem. Azt válaszoltam neki, hogy nem követett el semmiféle vétket. Nem köteles elolvasni anyagaimat.
Egy másik koma örömmel fedezte fel blogomat, és elmondta, hogy naponta olvassa. Utóbb aztán azt is tudatta, hogy már nem olvassa a posztjaimat. Megértettem őt is, és sajnáltam, hogy más irányban foglalja le magát.  De hát meg lehet érteni. Örültem volna neki, ha nem említi érdeklődésének elmaradását.  
Egyszer VD-nél olvastam ilyesvalamit. Kossuth-díj, Nobel-díj, az semmi. A keresztrejtvény feladatai között találom: magyar festő, négybetű. Ez az igazi.
Megértettem örömét.
Nem tudom, hogy mostanában hányan olvasnak. A poszt melletti statisztika hol tízet-húszat mutat, hol minden ív nélkül felugrik 400-ra, 700-ra egy-kétezerre.
Csaknem hihetetlen az intenzív váltás.  Az adott posztok címei nem indokolják a kiugró olvasószámot.
Értetlenül állok a dolog előtt.
Kétségtelenül jól esnek a pozitív jellegű visszajelzések. Legutóbb ezt írta valaki:
Mick, mindenestül nagyon élveztem ezt a bejegyzést is, meg a frissebbet is. Azt írod, hogy szeretsz rövid lélegzetű dolgokat írni. Én meg még a sűrűbb napjaimon is szívesen megszakítom a feladataimat, ha látom, hogy már megírtad az aznapi penzumodat, hisz hol felderít, hol elgondolkodtat, de mindenképp pozitív löketet ad az egy-két perces kikapcsolódás. Olyan, mint egy igazi, jó kávé, frissít, lendületet ad. És időnként jól megkacagtat. Elnézést a hasonlatért, de hát az is igaz, hogy a nagy kávéivók létezni sem tudnak a napi kávéadagjuk nélkül. Én a blogokba járok "kávézni":)))
Örömömben én is ittam egy kávét. És persze, hogy … a kedves megjegyzés nekem is löketet ad a további munkálkodáshoz.
***
Elsején a láblógatás elmaradt, talán ma. Viszont kijavítva visszaküldtem a feladónak a lektorálásra reggel kapott anyagot.