Mickey webnaplója

Van annak vagy harminc éve, hogy leírtam a jezsuita lapban, hogy a Föld csak szeretetben képes helyesen működni. És hogy nem a délkörök dongái, hanem a szeretet tartja össze a Földet.
Hogy ez mennyire így van, azok igazolják, akik szeretettel szólnak a növényeikhez, és azok szépen fejlődnek. Továbbá megerősíti a japán kutató is, aki szerint a víz szerkezete is megváltozik, a különféle hozzáállások nyomán.    
Ha tehát így van, akkor ezt figyelembe véve kellene a világhoz az embereknek is hozzáállni. A krisztusi tanítás szerint szeretet az Isten.  Ártatlanul szeret, és hallatlan szabadságot adott az embernek. Ezzel élhet és visszaélhet. A világ állapotát látva nem lehetünk túlzottan derűlátók azzal kapcsolatban, hogy mire használja az ember a szabadságát.
Mindez azért foglalkoztat, mert kezembe került a Chosen (Kiválasztottak) c. könyv néhány kötete. Ez plasztikusan mutatja be Jézus életének eseményeit. Úgy, ahogy az kétezer éve megtörténhetett. Igen érzékletes párbeszédekben, mai nyelven, közérthetően.
De vajon utoléri-e a ma emberét? Vajon megváltoztatja-e a világhoz, a társadalomhoz, Istenhez fűződő viszonyát?
Mit tehetünk?
Arra gondolok, hogy amikor Indiában fel akarták számolni az analfabetizmust, a televíziót hívták segítségül, mert az éri a tömegeket.
Ám az Isten tervei másképpen valósulnak meg. Ő vezérli le a történelmet, s hatalmában áll minden. Kérni kell tehát az ő hathatós beavatkozását, hogy élhetőbb legyen ez a Föld. Régen ezt divina machinának hívták (isteni beavatkozás a jelentése).
De nem is az elnevezés a fontos, hanem a megvalósítás.
***
A templomhoz egy tucat lépcső vezet. Mise után megjelenik az ajtóban a rollátoros ember, aki segítséget vár, hiszen nehezen tud járni. Eddig még mindig levitte neki valaki. Hol ez, hol az. A biciklis elég gyakran odapattan, és leviszi a rollátort a lépcsőkön.  
Múltkor megelőzte valaki, mire a cangás imigyen méltatlankodott:
„Kitúrtak jól fizetett állásomból!”
Értettük a tréfát.
Én is megmosolyogtam megjegyzését.