Természeti képpel kezdem, mint megannyi népdal. A nyári kánikulát előrevető forróság után jön a hidegfront. Régmúlt emlékeimben kotorászva felrémlik a hallott statisztika: Magyarországon évi átlagban 270 front váltja egymást. Mi ez? Meteorológiai átjáróház? Most ehhez jön egy példátlan szárazság. Aszály. A Velencei-tó kiszáradással fenyeget. A vetemények sorsa eldőlni látszik. Nincs víz. Nincs szúnyog se – igaz, de hát víz nélkül élet sincs. Se növényi, se állati, se emberi.
***
Amerikás öcsénk immár valahol tízezer méter magasságban száguld hazafelé feleségével.
A találkozások megvoltak.
A közben hozzám érkezett könyvrészlet korrekciója megtörtént.
Egy kommentár várat még megírásra.
Különben lógathatom a lábamat.
***
Komfortunk jóvoltából hűvösek a szobáink. A klímaberendezések visszahűtik a forró szél okozta perzselő hőséget. A májusi eső közmondásszerűen aranyat ér. Ma is azt érne, sőt tán platinát, esetleg gyémántot is akár, de hát alig présel ki magából itt-ott egy-egy zivatart, csendes esőt. Főhet a fejünk, hogy miképpen hozhatjuk vissza az égi nedvességeket.
Jobb híján az jutott eszembe, hogy az űrben a víz-visszapótlás természetes. Az emberek isznak, mosakodnak, majd viszont látják a kitermelt nedvességeket víz formájában. Ez nyilván komplikált berendezéseket kíván. De ha így, ha úgy, valahogyan meg kell szervezni a csapadék visszatartását, visszanyerését.
Vízügyisek! Tegyétek össze az eszeteket!
Remélhetőleg lesz megoldás, de nagyon kell akarni.
***
Sokszor megfogalmazódott már bennem, hogy saját komfortunk rabszolgái vagyunk. Az előbb a googledoc.-ban valami átállítódott. Öt percig azt kertestem, hogy hogyan térhetek vissza a megszokott egyszerűbb formához. Ma történt az is, hogy az emailek hírnyagai csak bal felüket mutatták. Sokáig kerestem a megoldást, miként láthatnám a teljes híranyagot.
Hetek óta csikorog a forgószékem, amikor hintázni akarok. Márpedig akarok, ha már képes hátradőlni valamiféle rugó által. W40-nel bespricceltem, ahol a csikorgás okát tudni véltem. Most csendben dolgozik.
Hátra hoztam a vezetékes telefont, mert hívást vártam. Meg is érkezett. Nevezetesen, hogy fotózzam le és mobilon küldjem el XY lakhatási kártyáját, és tajszámát, mert itthon maradt. Korrektúra abbamarad, digitális fotók gépben, majd emailként továbbítva.
Rádióm töltése befejeződött, mobilomé úgyszintén.
Gondosóráink most csendben vannak. Kb. két naponként akkutöltésre kéredzkednek.
Így élünk mi komfortunkat szolgálva, miközben mindenütt azt olvasom, hogy eszközeink felhasználóbarátok.
Felhasználó barátaim! Ne lankadjatok, okoseszközeink garantáltan igénybe veszik időnket!
Utolsó kommentek