Mickey webnaplója

 A tudós beszámol blogjában dzsáinista befolyásoltságáról.
Azt hiszem, ez az indiai szekta, akiknek tagjai maguk előtt söpörtetnek, nehogy egy hangyát eltapossanak. A hivatkozott nyelvész megírja, hogy kitessékeli a lakásából a pókokat, miegyebet, de meg nem öli.
Igyekszem leszögezni, hogy tisztelem a jeles tudóst, de ebben nem követem őt.
A lakásunk a miénk, ameddig élünk.
Ajtaján zár van, ablakon s erkélyajtókon szúnyogháló jelzi lakáshatárainkat.
Ide csak az jöhet, akinek megengedjük.
Ám a csodarovarok olykor túljárnak az eszünkön, és belopódznak ajtónyitáskor, vagy ki tudja, mikor és hogyan. Találtam itt már fülbemászó bogarat, darazsat, legyeket, pókokat.
Katicát dögivel és mezei poloskát ugyancsak nem keveset.
Utóbbit nem ütöm agyon, mert igen büdös. Papírzsebkendővel kiakolbólintom a külső sötétségre. A katicát is kitessékelem, mert levet ereszt és szaga van.
A többieket likvidálom az egyszerűség kedvéért.
Na, jó, a hangyák pirimort kapnak, és nem kívánkoznak többé bejönni.
Értem én az élők tiszteletét, de nem szeretném a végletekig vinni.
Elég csak arra gondolni, hogy a sztrádán autózva hány bogarat irtok ki, hány szúnyog és lepke mázolódik el a szélvédőn.
Számolatlanul sok, de ezért még nem fogok gyalog menni Nyíregyházára Bp-ről.
A hangya se örül annak, ha szétkotrom a bolyt.
Én se örülök, ha hívatlanul be akarnak költözni mihozzánk.
Máskor már említettem, hogy a pókok úgy „tudják”, hogy övék az üdülő, csak a simabőrűek olykor kellemetlenkednek rövid ideig nyaralás címén.  
És mit szóljak az elhagyott házakról, amelyeket visszavesz a természet? Előfordul, hogy a szoba közepén kezd fa nőni, s hogy a legkülönfélébb élők veszik át az uralmat. Ez „természet”-es.  
A mi lakásunk még nem tart itt.
Egyelőre mi lakjuk.