Sokadik nekiülésre befejeztem Hemingway regényét (A folyón át a fák közé). A történet egy világháborút megjárt amerikai ezredes és egy nála harminc évvel fiatalabb contessa flörtje. Velencében bájolognak. A regényben legalább ötvenszer elhangzik: szeretsz? Szeretlek.
Minőségi ételeket esznek, minőségi italokat isznak. Az ezredes szívére állandóan szedi a tablettákat. Mesél a harcokról a nőnek. Elbúcsúznak. A távozó ezredest infarktus éri útközben az autóban. A második roham elviszi. Ennyi. Csapó.
***
Tegnap tévén néztük a bazilika ünnepi miséjét, és az utána következő körmenetet. Sok ismerős arccal találkoztunk. Némi meglepetésre Áder Jánossal és Semjén Zsolttal, még nagyobb meglepetésre az új kormány számos tagjával is. MP és az államelnök is jelen voltak. Sokan díszelegtek, sokan nézelődtek, volt aki táblát vitt. Olvasom az egyik feliratot: AJAK. Természetesen visszafelé is elolvastam: KAJA. Stimmel: ajak és kaja összetartoznak. Ide sorolható lett volna még Ajka ajka.
***
Este tűzijáték. Volt az is, de még inkább fényjáték (fényfestés). Ezek előtt elég parádés drónalakzatok.
Talán már megírtam, iskolai éveim során nem kedveltem ezt az ünnepet. Azért nem, mert árnyékában ott lappangott az iskolakezdés közeli időpontja. Még tíz nap és vége a vakációnak. Nem volt ellenemre a tanulás, de a vakáció sem, sőt. Ezzel az érzéssel sokan így lehetnek. Pierre-M. annak idején így kajánkodott: Mícáá, hi-hi-háá, mingyá iskolá!!!
***
Közös nyaralásunk óta alig fotóztam. Némi nosztalgiával teszem közzé a felvételek egy részét, emlékezve a közösen töltött napokra.
Az ott fogyasztott palackokat összegyűjtöttük, hogy Domi visszaviszi a busás haszon reményében. De autójuk hazafelé úgy meg volt tömve, hogy sehogy se fért volna el a sok „felfújt lufi”. Átvállaltam a fuvarozást és a visszaváltást is, megjegyezve, hogy a pénzt eltesszük a fiúnak.
Domi: 1900 ft üti a markodat!
Utolsó kommentek