Mickey webnaplója

Újmagyar
Castingol, újrabrandingol, drájvol, szkennel, emailezik, szkájpol, esemesezik, stb. Nem találom őket a magyar értelmező szótárban. Úgy látszik, hogy itt csak az marad életben, aki tud angolul, legalábbis pidgin-english szinten. Van abban valami idegesítő, hogy a nyelvünk nem képes lépést tartani a technikai fejlesztéssel. Mire a köznyelv kitalálná a megfelelő műszót, a fejlesztés már rég túlhaladt rajta, és új kütyüvel gazdagítja a társadalmat. Az LP-t felváltotta a SLP, azt a CD, azt a DVD, a szalagos magnót a kazettás, ami szintén kikopott mára.
Fiatalkoromban határozottan megfogalmazott kívánalom volt, hogy a köztéri feliratok magyar nyelven szóljanak. Határozottság ide, határozottság oda, lassan-lassan kezdtek feltünedezni az idegen nyelvű feliratok, míg csaknem teljesen kiszorították a magyarnyelvűeket. Azt hiszem utoljára Európában csak De Gaulle tudta keresztülvinni, hogy az minden létezőnek legyen francia neve. Náluk a computer ordinateur, az automobil voiture. Nálunk hiányzott a tekintély a felszólítás mögül.
Így hát itt állunk magyarra váltott fogalmak híján, mert lelkünk, tehetségünk nem győzi a tempót.
***
Az egyházi szóhasználat is változtatható volna jó irányban. Írtam róla, hogy a glória szövegében elhangzó ...et in terra pax hominibus bonaevoluntatist így mondjuk: és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Pedig értelme ez volna, békesség a földön s az embereknek jóakarat.
In illo tempore… kezdődnek sűrűn az evangéliumi szakaszok. A latin szöveg tükörfordítását alkalmazzuk: Abban az időben. Ugyan már, melyik időben? Nem derül ki.
Még cifrább kezdés: Abban az időben Jézus továbbment. Miért? Hol volt? Nem derül ki.
Magyarul két változat is kínálkozik: Egyszer, illetve egy alkalommal. Miért nem élünk velük?
***
De ha már nyelvelek: gyerekkorom szlengje sem volt értelmesebb:
Most mondd oda! (Hova?)
Hogy oda ne rohanjak! (hova?)
Jól nézünk ki (na nem úgy értve)
Neked legyen mondva! ???
Ahogy mi kinézünk…      ???
Stb, stb.