Régi mesékre emlékszel-e még?
Volt egyszer rég, volt egyszer rég.
Hallókészülékem jóvoltából újra hallom eseténként az augusztusban már megszólaló tücskök hangját. Erős ciripelésük visszavisz tini koromba, amikor táboroztunk minden nyáron. A tisztás szélén felvert sátrakban este elheveredve kellemesen elfáradt testünk kinyújtózott a sátorban a hálózsák oltalmában. Rendszerint erős ciripelés kísérte abbéli jó érzésünket, hogy a sátorban biztonságban vagyunk. Párnám jobbára cipőmre csavart törölközőm volt.
Jó volt jelen lenni a természetben, és beszívni a friss és oxigénben gazdag levegőt. Ha belegondolok, hogy a kakukkfű illata, és ki tudja még miféle aromás növények illata keveredett a levegőben. Milyen életteli állapot volt ez. Hevertünk, nem zavart az izomláz, éjszaka nem fájt a vízhólyag se, amit a megtett kilométerek során szereztünk.
Sátrakban aludtunk, olykor meg sátor nélkül.
Egy alkalommal rendesen felöltözve gyalogoltunk naphosszat, hogy aztán a magunk készítette függőágyainkat két fa közé kifeszítve bennük töltsük az éjszakát.
Mi balgák.
A függőágyat az egyenlítő közeli terepeken használják, ahol éjszaka sem hűl le a levegő. Nálunk viszont igen. Nagyon vártuk a napkeltét, mert nem tudtunk a hideg ellen védekezni. A függőágyban nemigen változtathatod a fekvés pózát sem, vagy ha igen, hamar az ágy alatt találhatod magadat.
Volt lezserségemnek egy még kínosabb éjszakája. Kétnapos kirándulásra indultunk meleg időben. Arra gondoltam, hogy a magunkkal hozott sátor elég védelmet nyújt a hideg ellen. Nem voltam hajlandó hálózsákot is cipelni. Két társam igen. Hiába vettek körül engem. Éjjel majdnem megfagytam. Nagyon rossz érzés a kihűlés. Talán az mentett meg, hogy hamar reggel lett, és kisütött a nap. Minden sugarát magamra akartam irányítani.
Sátoros visszaemlékezésemet azzal zárom, hogy régóta nem nekem találták ki a talajkeménységű fekhelyet. Utoljára évtizedekkel ezelőtt sátoroztam húgommal, aki nagyon szeretett velem egy sátorban aludni, mert ilyenkor őt békén hagyták a szúnyogok.
Engem meg nem.
2026.08.28. 18:16 emmausz
Régi mesékre emlékszel-e még?
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1419159647
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.

Utolsó kommentek