Mickey webnaplója

A külügy kipaterolt tíz orosz diplomatát. Oroszország ezt nem vette jó néven. Minek húzogatjuk az oroszlán bajuszát? Nincs rá felelet.
Tegnap híre, hogy a korábban a brit uralkodónak, III. Károlynak ajándékozott lipicai lovakat a vonatkozó minisztérium visszakéri.
Ha igaz a hír, muszáj ideírni, ekkora parasztsággal még sose találkoztam.
Nem akartam hinni a szememnek a hír olvasásakor.
Nyitva maradt a szám, szlengben (a pofám leszakadt). Majd hanyatt estem a döbbenettől. (Szlengben: Lementem hídba - esetleg - dobtam egy hátast).
Senki sem olvasta az intézményben a hegyi beszédet? ---ha adsz, balkezed ne tudja, hogy mit tesz a jobb!!!
Lassan mindenhonnan kiiratkozunk, ahelyett hogy nyitnánk az egész világra.
***
Tegnap este csak rövid ideig esett az eső. Hiába idéztük a versikét:
// Ess eső, ess, / holnap délig ess, / Zab szaporodjék, / búza bokrosodjék, / Az én hajam / olyan legyen, / mint a csikó farka, / Még annál is hosszabb, / Mint a Duna hossza. //
Ettől a rövid záportól a zab nem zaborodik, a búza sem bokrosodik. Mi bokrosodunk meg tehetetlenségünk okán. Nem tudjuk, mi tévők legyünk. Ez a kisebb baj, a nagyobb baj az, hogy a szakemberek se tudják, hogy mitévők legyenek, vagy ha tudják, nincs lehetőségük végrehajtani.
***
Próbáltam megtaláltatni az AI-val az 1957-ben általam hegedült német népdalt. Hetet-havat összehordott, de a megoldás közelébe se sikerült általa kerülni. Csekélylem – mondom Tömörkény hősének szavaival. De hátha akad valaki, aki felismeri a felütésre induló dalt.
ms / d’ d’d’d’ m’ /d’ s m sd’/ m’ d’m’r’r’t / d’… A Keleti-tenger partján szorgoskodó szobaasszonyok velem énekelték. Én hegedültem, ők meg belekapcsolódtak énekükkel.