Mickey webnaplója

A Parlando 4. számában (újra)olvasom az általam nagyra becsült Szalay Olga cikkét az általam ugyancsak nagyra becsült Tardy Lászlóról. Olyan epizódokról emlékezik meg a cikk, amelynek részese voltam a Mátyás-templom ifjúsági kórusának tagjaként. Igazán izgalmassá meg az teszi, hogy az epizódok más részének nem voltam részese.
A különféle díjakkal kitüntetett karmester hatalmas életművet tudhat maga mögött. Igen széles repertoárt tanított be az általa irányított alkalmi kórusoknak, zenekarnak. Valakitől idézte is, hogy a teljesen önkéntes alapon működő egyházi zenészeket semmi se kötelezi a megjelenésre. Olykor előfordul, hogy kevesebben jelennek meg a szükségesnél. Ekkor rögtönözni kell. Változik a repertoár, mert abból kell a karmesternek karnagynak főzni, amihez alapanyaga van.
Az értékelés hosszasan sorolja a templomban megszólaltatott műveket. Kettővel megtoldanám: Schütz: Máté-passió és Dufay egyik szép miséje.
***
Ez az, mondta a vicc szerint az újonc, akit leszereltek. Ez az a papír, amire vártam.
Ez az, mondom én sok társammal együtt, akik a hosszas hőség és a valamiért hozzácsapódott szárazság után tegnap igazán fellélegezhettünk.
Erre vártunk egész nyáron.
Megjelent a tartós felhőzet, a tartós avarrohasztó esővel. Most ugyan éppen abbamaradt a csendesen hulló csapadék, de a kánikulának nyoma sincs. Tiszta a levegő és nem több, mint 24 fokos a hőmérséklet. Enyhe szellő fújdogál, így segítve jó közérzetünket.
Valakik jól imádkoztak, hogy megjelent az aranynál is fontosabb elem, az esővíz. Erre szomjaztak a települések lakói, erre szomjaztak a szikkadt földek.
Hála Istennek!
Minden földek Istent dicsérjétek! Ujjongjatok és énekeljetek: citerával és zengő muzsikával. Harsona zengje s búgó kürtök Őt! Ujjongjatok az Úr s király előtt! (Halmos: Örvendező zsoltár)