Mickey webnaplója

Ígértemhez híven megosztok egy újabb gondolatsort, immár Alexis Carrel orvostól, aki ateistaként kutatta a lourdes-i jelenségeket, és hívőként távozott onnan.
Későbbi, apostolkodó írásából idézek:
„Hálát adok neked, Uram, amiért hosszabbra nyújtottad életemet, mint a legtöbb kortársamét. Mielőtt becsuknád e könyvet, engedd meg, hogy előbb elolvassam még mindazt, amit ez ideig nem tudtam elolvasni….
Ha fel akarsz használni, örökké áldalak érte. Ha elutasítasz, azért is áldalak. Legyen meg a te akaratod.”  
Mi tagadás, megvan a maga aktualitása rám nézve is, hiszen én is vénülő ember vagyok.
***
A mai olvasmány a Prédikátor könyvéből való.
Ő többek között kifejti, hogy mindennek megvan a maga ideje.
Hosszasan sorolja, hogy mik ezek.
Muszáj megemlékeznem róla, mert igen szeretem ezt a zenét, Nevezetesen a hatvanas évekből származó számot, the Birds alkotta  éneket: Turn, turn, turn.
A prédikátor szövegét dolgozza fel.
Rajtuk kívül az ausztráliai Seekers játszotta.
Mind a két hangszerelés és előadás tetszik.
Az utóbbi kicsit tán még jobban, noha nem tőlük származik a dal.
***
Valaki megkérdezte, hogy változott-e világlátásom egy nappal azután, hogy beléptem a kilencvenesek klubjába.
Egyelőre csak ismerkedem e ténnyel.
Mindenesetre fölösleges volna azon gondolkoznom, hogy ezután minden könnyebb lesz.
Inkább nehéz.
Csak addig bírjam ki élve, míg meg nem halok.