Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • gond/ol/a: nálunk dörög-villámlik újabban eső nélkül :) (ezt hivják száraz zivatarnak?) (2018.08.26. 11:19) Hazaérkeztek
  • Klári Bodó: Sajnálom, hogy elment. Nagyon szerettem őt. Nyugodjon békében. (2018.08.03. 21:48) Mi újság?
  • Klári Bodó: Kedves Mick! Remélem, a Kútvölgyi szórakoztató programjait hamar befejezed. Legyél otthon minél el... (2018.07.11. 20:22) Kútvölgyi
  • exbikfic: Talán a kiküldött tudósító csak akkor tud megszólalni, amikor hallja a stúdióból jövő mondat végét... (2018.07.09. 20:56) x y z α
  • MGracchus: En is Isten tenyeren vagyok, es ez a letezo legjobb, ami tortenhet velem. (2018.06.11. 08:42) Mi lesz veled, világ?

Utolsó kommentek

  • gond/ol/a: nálunk dörög-villámlik újabban eső nélkül :) (ezt hivják száraz zivatarnak?) (2018.08.26. 11:19) Hazaérkeztek
  • gond/ol/a: Ja, máshol...:) (2018.08.26. 11:18) Hazaérkeztek
  • gond/ol/a: 8 fok? Jól lehült... (2018.08.26. 11:16) Hazaérkeztek
  • Klári Bodó: Sajnálom, hogy elment. Nagyon szerettem őt. Nyugodjon békében. (2018.08.03. 21:48) Mi újság?
  • emmausz: Lehet, hogy megtette, bár váratlanul érhette a halál. R.I.P. (2018.08.03. 19:09) Mi újság?
  • Utolsó 20

2018.09.24. 09:25 emmausz

Szabadon választott

Szabadon választott
Ami nem kötelező, az szabadon választott.
Szabadon választott a felségem,
Szabadon választott a CASCO
Szabadon választott a bank-kártyám
Szabadon választott a háziorvosom
Szabadon választott a vásárlásaim gyakorisága és milyensége.
Szabadon választott minden barátom
Szabadon választott ma már minden olvasnivalóm
Szabadon választott még sok minden
De ami/aki szabadon választott, az addig volt független a választott valakijétől/valamijétől, ameddig választásával viszonyba nem lépett az illetővel, a dologgal. A szabadság az elköteleződésig áll fenn. Írva van: Aki rátette a kezét az eke szarvára, az ne nézegessen vissza. Magyarán, ha valaki választott, akkor a többi valakiket/valamiket nem választotta. A választása felelősséggel jár. Miért pont őt, miért pont azt vagy azokat. Mennyire zárja ki a többieket, a többi dolgot.

Szólj hozzá!


2018.09.24. 06:07 emmausz

09. 24.

Szeptember 24. a Google szerint
1973 óta a Bissau-Guinea köztársaság nemzeti ünnepe,
2000 óta A Szív Világnapja A kardiológiai világszövetség nyilvánította azzá. (A Google-ben a betűkön egy-egy gyertya ég.)
A M. Kat. Lexikon szerint 09. 24. a Fogolykiváltó Boldogasszony napja volt: „Az egész Egyh. számára 1696: vált kötelezővé, IX. 24-ét jelölték ki napjául. 1969 óta nem szerepel a lit. naptárban, de a ~ tiszt-ének tartalma bővült a szenvedélybetegek, különböző függőségekben szenvedők szabadulásának kérésével. - Budakeszi-Makkos Mária Angyalok Királynője kegyképét ~ként is tisztelik.”
Utóbb Szent Gellért ünnepe ez a nap, no meg az én sz. napom is.
Talán említettem már, hogy a múlt karácsonyra kaptam egy egyterás külső adattárat a PC-men levő forrás- és egyéb anyagok átmásolására. Aztán a polcon hevert eddig. Szintén nem régiben számítógépem megadta magát, és rövid idő alatt kihunyt. Rajta kb. 28 000 fotó, rajta kb. 5000 posztom, rajta a család történetének hozzáférhető része, rajta szüleim levelezése a Rákosi- időkben, rajta néhány könyvnyi gépiratom, rajta…
Azt értem meg, amit Halász Piusz szerzetes, akinek négy ládányi kéziratát az ÁVO az orra előtt égetett el, mert nem hajlott az együttműködésre. Csak a végkifejletben különbözött sorsunk, illetve a dokumentáció sorsa. Az én anyagaimat sikeresen lementette egy új meghajtóra a szakember.
Tavaly karácsonyra egy hatalmas tárhelyet biztosító külső memóriatárat kaptam ajándékba. Az egy terás ketyerére minden ráfér, csak legyen, aki szakszerűen ráviszi. Sz.napomra ezt kértem és kaptam. A folyamat elkezdődött, és hamarosan be is fog fejeződni.
Ez az örökségem. Utódaim belenézhetnek a családi és személyes múltamba, ha veszik a fáradságot (de ez már nem az én gondom).
Viszont van egy ötletem, amit érdemes volna megcsinálni. Egy olyan könyvtárat kellene összehozni, amely megkutatja és összehozza a világ humorát. Azt olvasgassa az emberiség, ne a horrort és a krimit. A rekeszizmoknak a nevetés kiváltotta mozgása jótékony hatású a szívizomra, az infarktus ellen hatásos fegyver, és felüdíti az ember szellemét.
Ezt kívánom hát a szív világnapján és Szent Gellért emléknapján.    

Szólj hozzá!


2018.09.23. 07:58 emmausz

Valahogy így van ez...

A FB-on egyre gyakrabban találkozom effajta kérésekkel: Tudnátok egy jó asztalost?
Mi lenne, ha a válasz hasonló megfogalmazású lenne: Tudnánk.
---
- Tudnátok egy megbízható kőművest?
- Tudnánk.
---
- Tud valaki egy ügyes vízszerelőről?
- Én tudok.
Az angolok kedvelik ezeket az utalásokat.  
- Ideadnád a törölközőt?
A magyar válasz kb. ez volna:
- Odaadnám, ha kérnéd.
---
- Mit szólnál egy kávéhoz?
- Semmit se szólnék, szó nélkül meginnám.
---
- Festőt keresek a kerületben.
- Jó, rendben. Keressél kedvedre.
---
Megint csak Sz. G. bácsi, egykori tornatanárunk jut eszembe, ő, akinek klasszikussá vált monológja így hangzott:
Ha valaki óra elején labdáért jön hozzám, hogy kosárlabdázzanak, és azt mondja: Géza bácsi jó volna egy labda, akkor ezt fogom neki felelni: Nekem is jó volna.
Ha azt mondja: kellene egy labda – válaszom: Nekem is kellene. Kaphatok labdát? Mire én: Igen, a boltban.
De ha tisztességgel fogalmaz, ahogy kell: Géza bácsi, kérek egy labdát, akkor azonnal megkapja.
Hát igen, valahogy így van ez.
***
A gyermeki hit nem infantilis, csak feltétel nélkül elhiszi, amit az apja mond. Rá meri bízni magát mindenben és tudja azt is, ha szükséges, akkor az apja csodát fog tenni. (Laci atya) Ez az Atyával így van. Nekem apaként a csoda nem mindig sikerült, még ha olykor annak látszott is.

Szólj hozzá!


2018.09.21. 22:16 emmausz

Párhuzamos történetek

A bácsi hét évvel idősebb volt nálam.  Beszélgettünk az élet dolgairól. Többek között arról, hogy milyen aranyos unokája, a Milike.
– Milike? Ez feltehetően a beceneve a kicsinek – mondom én.
– Az hát – válaszolja.
– És mi a keresztneve valójában? – firtatom. 
– Mi is? Na, szépen vagyunk. Kiment a fejemből. Mindig Milikének hívjuk.
Nem hagyom annyiban a dolgot, mivel sok időnk van társalogni.
– Talán Emilia?
– Nem.
– Amarillisz?
– Dehogy.
– Akkor mi lehet?  Netán Amália?
– Az se. Valami más virágnév.
– Esetleg Kamilla?
– A csodába, hát persze, hogy Kamilla. Csakhogy mindig mindenki Milikének hívja, kiesett a fejemből. Csakugyan Kamilla. K. Kamilla Virág a teljes neve.
Ebben maradunk.
Utóbb mobilozik feleségével. – Képzeld, nem jutott eszembe Milike rendes neve, de aztán rájöttünk.
– Rájöttünk? – fordul meg bennem. Rájöttem.
Vagy tévednék?
 ***
Viszont eltartott egy ideig, amíg be ugrott egy régi vicc, egy analógia. Az elefánt és az egéreke sétálnak a Lánchídon. Megszólal az egérke: Te elefánt, hallod, hogy dübörgünk. Na, igen. Végül is.
***
Régen történt. Volt nekem egy szb-titkár beosztottam. Ő járt értekezletre, én csak ritkán. Hallom egy harmadik kolleginától, hogy felvetéseit rendre így kezdi: Azt gondoltuk a Miklóssal… Mire a jelen lévő kollegina saját elmondása szerint így riposztozott:
– Milyen beszéd ez? A Miklós azt gondolta, és te most előadod kettőtök elképzeléseként.
Végül is ez történt.  
  

 
  

 
 

Szólj hozzá!


2018.09.21. 12:29 emmausz

Újra itthon

Úgy hangzik, mint egy iskolai dolgozat címe. Pedig ez a prózai valóság. Meg az, hogy jobban szeretek megérkezni, mint elmenni. Különösen, ha kórházról esik szó. Pedig ez a meztelen igazság. Meg az, hogy a két nap során kétszer kopogtatták meg a hátamat, meg a mellemet külföldi orvostan-hallgatók. Lám, mennyivel hozzájárulok a SOTE költségvetéséhez. Ingyen zörögtek rajtam. Hálából elmeséltem a kiképző orvosicának, hogy mi történt vagy ötven éve, amikor favágók egészségügyi szűrésére került sor. Az orvos felszólította a favágót: Kérem, sóhajtson. Mire a favágó: – Jaj, Istenem!
Hogy gyorsabban teljen az idő, magammal vittem egy elég híg kiadványt, a Tévékönyv c.-t. Azért két figyelemre méltó szösszenet megérdemli, hogy ide másoljam. Az egyik vidám, és Antal Imrével esett meg. „Imre meséli, hogy vonaton utazott. Az egyik állomáson belépve a fülkébe egy jókedvű polgár fölrikkantott:
– Szevasz, Karesz!
– Szevasz – mondta Imre, és várta a fejleményeket. A kedves utas beszélt, beszélt, majd gyanakodva megbökte kapanyél ujjával Imrét:
– Te, Karesz, azt sem tudod, hogy kivel beszélsz!
– De te se – mondta Antal Imre, és leszállt a Déliben, mert a stúdióban várta Lollobrigida” egy interjúra.      
A másik halálosan komoly és szellemes. Mahrer Emil rendező vallja: „Egyébként azért vagyok ilyen nagyképű, mert nincs amire szerény legyek”. Hányan mondhatnák el ugyanezt kellő megfontoltsággal.
***
Többnapos távollétemben találkoztam a gyógyszervegyészet megannyi fajtájával. A piac óriási, de sokkal hatalmasabb lehetne, mint amekkora. Az Antivakarin hatásos szer, de nem mindenre alkalmas.
Forgalomba kellene hozni az
unalom elleni pirulát, a
szerelmesítő vakcinát, a
bal féltekét serkentő oldatot, a
jobb féltekét mozgósító krémet, a
szeplősítő tablettát, a
szeplőtelenítő szérumot, a
fejviszketés elleni oldószert, a
kíváncsiságtól szabadító pirulát, a
pecázásról leszoktató vakcinát, a
fülzúgást elősegítő öregítő drazsét, a
fiatalító szómát, az
öregedést elősegítő ránckrémet, a
flegmásító  tapaszt, a
kolerikusság elleni gyógyszert, az
ásításgátlót, az
ásítás előmozdítót…
Soroljam még?
Minek.
Mindenkinek van fantáziája, akinek meg nincs, az szedjen fantáziadúsító kanalast.        

Szólj hozzá!


2018.09.18. 10:18 emmausz

Egy régi Duna-parti sétára emlékezve

Van annak vagy hat éve, hogy nyáron lementünk a Római partra sétálni, és hogy-hogy nem elég sokunk kezében digitális fényképezőgép volt. Kattogtattuk kedvünk szerint, majd hazatérve a számítógépem mappájába kerültek a készült remekművek. Aznap valahogy kijelentettem, hogy a képek mind jók, de egy kiváltképpen. Matyiké. Valami ócska rugót fotózott le, amelyet kidobtak, és ott éktelenkedett a Duna-plázson. Matyi nagyon örült a spontán jött elismerésnek. Mi még nem tudtuk, lehet, hogy ő maga sem, hogy érdeklődése a filmforgatás, vágás, szereplés, rendezés felé fordult. Ma már kész filmes, aki jó szemmel választja meg témáit (fotótémáit is), legjobban a vágást szereti (metteur).
Idén nyáron is ellátogattak Magyarországra családostul, és az itteni fotóiból tettem ki egy csokorra valót tegnap a FB-ra, természetesen megjelölve a szerzőt. Mivel maga is szerepel a FB-on, mára visszaigazolta, hogy látta a választott szériát.  Reagálása magyarul: „Néhány fotó a budapesti kertvárosból :) (rendezte és megosztotta a nagyapám).”
***
Ma kaptam egy érdekes üzenetet: „Isten éltessen Fotósok Mestere, rosszul gondolkodók réme! Ízes írást-fotózást ezután is! KH ”
Nem vitatom, benne vagyunk már a nyolc napban, de még meg kell érnem az évfordulót.
Mi tagadás jól esett, akkor is, ha tudom, hogy amatőr fotós vagyok, aki azért kapott kamerát, hogy kutya helyett azzal sétálgasson naponta egészségügyi szempontok miatt.
Ami pedig az írást illeti, emeritus publicista volnék, mi mást is tehetnék, most ingyen folytatom azt, amiért korábban pénzt kaptam. Ez akkor is így van, ha két napot most ki fogok hagyni – nem véletlenül.   

***
Ugye aki 72 éves, az a 73. születésnapját éri meg. Hiszen megszületése napján éppen nulla éves volt.

Szólj hozzá!


2018.09.17. 10:49 emmausz

Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél!

Laci atya mai üzenete katolikusoknak: Sem a nyelvre áldozás, sem a kézbe áldoztatás nem olyan fontos, mint az új teremtmény Krisztusban. Az ilyen már egyiket se nézi le, és nem ítéli el.”
Évtizedek óta vallom magam is: A nyelv passzív szervünk, befogad, és kész. Kezünk aktív szervünk, áldást osztó, munkás, felemelő stb. Ennyi a különbség. Az Eucharisztia vétele szempontjából merőben közömbös, hogy hogyan vesszük magunkhoz.
 Akár így, akár úgy kapjuk a hatalmas ajándékot. Jézus testamentumban hagyta ránk: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem.”  
Ezt tesszük.
Ami pedig a folytatást illeti: az Úr testének vétele „új teremtmény Krisztusban. Az ilyen már egyiket se nézi le, és nem ítéli el. ”
Ez igaz a keresztényekre, igaz minden egészséges gondolkozású humánus emberre, de nem igaz sokakra. Nemrégiben írtam arról, hogy OV kijelentette: Nem az embert ítéli meg, hanem téves, hazug, bűnös cselekedeteit. Ehhez tartotta magát az EP koncepcionális tárgyalása alkalmával is, de nem tartották magukat hozzá sokan az ellentáborból.
Tegnap meghallgatva a tüntetésre készülő ellenzéket, szintén azt tapasztaltam, hogy OV felett ítélkeznek, őt mindenféle ringy-rongy embernek elmondva.
Erről a különbségről beszél Laci atya. Közöttünk ez ne így legyen.
Én kiterjeszteném mindenkire, aki a közéletben felszólal.
Legyen elég az átkozódásból és beszéljünk végre minden embert megillető méltósággal.    

 

 

Szólj hozzá!


2018.09.16. 07:43 emmausz

Különcségek: házsor, pácsó és matracsír

A költő, Heine is szerepelt gimis tanulmányaink között. Így fél évszázadon túl szinte csak az maradt meg bennem, amit a szöveggyűjtemény apró betűs magyarázata emlegetett (és azóta én is), Heine matracsírban halt meg.  Nem egészen értettük, hogy mi az a matracs-ír, mígnem valaki helyesen ki nem ejtette: matrac-sír. Ahá. Tehát ágyában halt meg, hiszen TBC-s volt, mint a szintén költő Tóth Árpád, és még oly sokan mások. A penicillin feltalálása meg még váratott magára. 
Hogy jó verseket írt, azt eddig is tudtam, de hogy humora is jó volt, azt nem. Íme, két szösszenete.
Heine szeretett gúnyolódni a betegségéről. Egyszer, amikor egy barátja a kórházban meglátogatta, két ápolónő éppen a hordszékből az ágyba helyezte.
– Hogy vagy? – kérdezte a látogató.
– Mint látod, nagyon jól. A nők folyton a tenyerükön hordoznak.
Máskor az orvos a vizsgálat után így szólt hozzá:
– Kedves költőm, sokkal nehezebben köhög, mint tegnap.
– Csodálom, – felelt a poéta, – pedig egész éjszaka gyakoroltam
.”

                                                  (Az Est Hármaskönyvéből. 1933)
PS. Tanuló éveim egésze során mindössze két ilyen elérthető – mert ritka – szófordulattal találkoztam. Az egyik a fenti. Vajon melyik kort élte túl a matracsír összetétel. gyerekkoromban (50-es, 60-as évek) soha senkitől nem hallottam. Nem így a másik „különcséget”, a kémiakönyvben előforduló pácsó szót. A soron következő felelő a legtermészetesebb módon cs.nek ejtette a két hangzót azt vélvén, hogy egy sajátságos vegytani műszó. Eszébe se jutott – nekem se –, hogy ez a só pác-só. Azóta többször hallottam tévéreklámban is.
Végül is működik, csak úgy, mint a házsor és társai.      

Szólj hozzá!


2018.09.15. 10:09 emmausz

Szavak, szavak...

Kerestem néhány olyan fogalmat, amelyet napjainkban oly sűrűn emlegetnek a közszférában, illetve a magánszférában. Az előbbire példa a jogállamiság. Egyes elemzők szerint azért kapaszkodnak bele a politikusok, mert nehezen megfogható. Nézzük, mit mond róla a wikipédia: „A jogállam olyan állam, ahol a közhatalmat a nyilvános és írott jogszabályok tartalmának megfelelően, és a jogszabályokban meghatározott eljárások keretében, arra feljogosított szervezetek és személyek gyakorolják. A jogállamiság a legáltalánosabb értelemben a közhatalom jognak való alávetettségét jelenti. Az angolszász politikai rendszerben a joguralom (rule of law) kifejezés használatos, ami azt fejezi ki, hogy a hatalommal felruházott emberek sem állnak a jog felett.”
Hát igen.
A dolog ott kezd bonyolult lenni, hogy egy államban nem egy jogszabály létezik (pl. szeresd Istenedet és felebarátaidat, s vége), hanem emlékezetem szerint ma Mo.-on szűk harmincezer érvényes jogszabály keretei között botorkálunk, amely egyrészt a megismerhetőség határain túl van, másrészt alkalmat kínál millió és egy kiskapu feszegetésére. Ezzel semmi esetre sem akarok pálcát törni egy állam jogállamiságát firtatva, csupán azt, hogy kivétel nélkül minden állam jogállamisága megpiszkálható. (Ám ez se igaz. Az Állatfarm óta tudjuk, hogy minden állat egyenlő. A „disznók” még egyenlőbbek). Nem véletlenül alkalmaztam idézőjelet. Maradjunk annyiban, hogy egyetlen állam sem szent. A bírálók ugyanúgy nem, mint a kritizáltak. Avagy elképzelhető, hogy ennyi szabállyal elbírnak a társadalmak?
Aligha.
Elég arra gondolnunk, hogy a farizeusok mennyit vitatkoztak amiatt, hogy az idők folyamán a mózesi törvényeket több mint hatszáz előírásra bővítették.
Nos, az alig bizonyíthatóság miatt sunyi dolog dobálózni a jogállamiság meglétével avagy hiányával.
A másikon reggel gondolkoztam el.
Vajon létezik-e olyan szótár, amelyikben szerepel a közönségesen használt szó: Unokázik. Persze létezik, de csak a M. értelmező szótárban. „Egy vagy több unokájával időz v.hol.” Cz. Gábor óta tudom, hogy a magyar minden szóból képes igét gyártani. Pl. adva a hogy kötőszó. Mondatban: Most mit hogyozol itt nekem? – förmed rá valaki a dadogóra.

Az unokázik pedig olyan jolly joker, amit nem kell tovább magyarázni. Kérdezték tőlem is a héten, hogy hol a feleségem. Mondom: unokázik. Senki nem érdeklődött a részletek iránt. Pedig, ha belegondolok, a mosoniak konyhát cseréltek. Az unokák mindhárman iskolában leledzettek a nap jó részében. Viszont jött a villanyszerelő, az asztalos, a vízszerelő, és fogadnia kell valakinek, amíg a kicsik iskolában, a nagyok munkahelyükön vannak.
Nos, ez történt.
Feleségem unokázott.

Szólj hozzá!


2018.09.14. 06:07 emmausz

Crucifixus etiam pro nobis

A FB olyan nekem, mint a kishercegnek a tűzhányó krátere, amelyet ki kell takarítania, és olyan, mint a virágai, amelyeket meg kell locsolni. Egyelőre nem keresem, hogy mennyi értelme van. Sok kócos, ellenséges, meg barátságos tartalom mutatkozik a kiber-térben. Azt hiszem, elég módjával szörfözni itt, és még azelőtt abbahagyni, mielőtt rendetlen kötődéshez vezetne. Meglehetős rendszerességgel ápolom a virtuális kapcsolataimat. Megnyilvánulásaimban törekszem az eleganciára, a humorra, az empátiára is, de anélkül, hogy feladnám azokat az értékeket, amelyek életem alapjait képezik. Megjegyzem, hogy nagyon sok bunkósággal is találkozom, amelyek nem segítenek élni sem engem, sem mást. Ezek elől próbálok kitérni, ha nem lehet, humorral elütni élüket.
Ma a szent kereszt felmagasztalásának az ünnepe van.
Jézus Nikodémusnak kifejti: „Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda érte…” Nagy titok ez – írja Szent Pál, amely azoknak,  akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje… A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.” (in: 1Kor 1 fej.) Érdemes ezeken a szavakon eltűnődni csendben.
***
Laci atya gondolata mára: „Vannak keresztények, akik el nem viselhetik egymást. Mások szeretetből elviselik és vannak, akik Krisztust követve, elszenvedik egymást szeretettel. Ők nem mondtak le a másikról, hanem akkor is közösséget vállalnak vele, ha semmi jele nincs a megváltozásuknak!”

Szólj hozzá!