Mickey webnaplója

2006 óta mindent megírtam, amit akartam.
Amit nem akartam azt is. Az ismétlésekre gondolok.
Amikor egyes szavakra visszakérdezek, rájövök, hogy ezt már ötször, ezt már tizenkétszer megírtam, vagy legalábbis utaltam rá posztjaimban.
Koromra érvényes a vicc:
Józsi bácsi pontosan emlékszik arra, hogy mi volt 1936. november 30-án délután fél kettőkor, csak arra nem emlékezik már, hogy ezt ezelőtt öt perccel elmondta.
Persze az vesse rám először a követ, aki nem ismételt meg egyetlen korábban vele kapcsolatos sztorit sem.
Ami érdekes, hogy továbbra is zenék „hangzanak el” belső hallásomban. De nem mindig olyan kitűnő opusok, mint szeretném. Pl. esztrád zenék, amelyek gyerekkoromban oly sokszor hangzottak el a Kossuth és Petőfi adón. Unalmasak, nyakatekertek, tőlem idegen hangzásúak, elcsépeltek.
Olykor egy-egy bolsi dal is fészket rak a fülemben, mert hát Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat. A fülemben pedig pattog az időmértékes dalszöveg is: sihe-deeernyiko-rooomban. Hej, te bunkócska, te drága, megkímélhetnél a felidézésedtől.
Úgy látszik, már nem tudok tőlük megszabadulni, hacsak egy kedvemre való dallammal ki nem lököm őket. Ez persze csak akkor sikerülhet, ha tudatossá válik bennem a nem kívánt jelenléte, s a kívánttal való lecserélés lehetősége.
A zenékkel együtt élek, és nem bánom, hogy így van. El-elszórakoztatnak a dalok, az operarészletek, a szimfonikus zenék, azok a művek, amelyeket hegedűs koromban tanultam vagy hallottam.
Ma pl. Rossini zenéje, a Tolvaj szarka-nyitány zúgott bennem sokáig, még a The King’s Singers feldolgozásában is.
Megjelentek bennem a kórus arcai, akik grimaszolva pofájukat felfújva jelenítették meg a darabot. A kicsi szólistát felemelve stb.
Soha nem mondhatom, hogy unatkozom, ha befelé figyelek.   

Íme, az általunk kedvelt zenei klipek, melyekre unokáink nagy lelkesedéssel ugráltak;
vezényeltek is ezekre a zenékre.
https://www.youtube.com/watch?v=DRrTujHaHis il silenzio. Levi csodálta
https://www.youtube.com/watch?v=GBaHPND2QJg  Beethoven örömóda flashmob. Levi vezényelte.
https://www.youtube.com/watch?v=jjxTTjJtXDA Ír sztepp finálé: A tánc ura, sokszor megnézték.
https://www.youtube.com/watch?v=8J7nTupzBCQ Music de russe Matyi, Titi ugráltak az ágyon
https://www.youtube.com/watch?v=V4owCW49RbE Italian music   ’’           ’’       https://www.youtube.com/watch?v=c2zurZig4L8 Emerson Lake and Palmer: COPLAND fanfare, Mica
Rájuk hivatkozom, de az az igazság, hogy mi nagyszülők is kitűnő lelkesedéssel hallgattuk ezeket az összeállításokat, valahányszor rákerestünk.
Az örömóda az EU-nak a himnusza lett. Annak idején össze is raktam egy a dallamra rímelő szöveget, amelyet ide másolok:
Testvér lészen minden ember, akkor, ha európai,
Afro-ázsiaiakra e tény nem vonatkozik.
Pláne nem, ha amcsi a jámbor, vagy hogyha ausztráliai. 
Esélyesebbek talán a pólusok polgárai.
***
A világ röhög rajtunk.
Hogy lehet olyan diplomáciai bunkóságot végrehajtani, mint két ajándékba adott lovat a brit királytól visszakérni.
A magyarok nevének teljes lejáratása egy ilyen akció.
Szégyen?
„Csere-bere fogadom, többé vissza nem adom,
ha visszakérded, kutya lesz a véred.”
... ééés… visszakérték

Ma lesz a kötcsei találkozó, ahol a volt kormányfő, OV tart előadást.
Hogy az mire lesz elég, nem tudom.
Tetszettek volna jól beverni a patkószöget, idézem ismét az angol mondókát, nem veszett volna el az ország.
Hogy lett volna-e polgárháború, nem tudom.
Hogy ki lehetett volna iktatni a külföldi beavatkozást a választásokba, nem tudom.
Mindegy is már.
A jobb oldal hatalma elveszett,
a jogállamiság elveszett,
a méltányosság elveszett.
Az ország külpolitikailag elveszett.
A mindenfelé nyitás elveszett.
A szomszéd országokkal ápolt kapcsolat is veszni látszik.
Átéltünk már 40 év szoc.-t, átéltük Demszkyt, Gyurcsányt, Horn Gyulát és a sleppjüket. Semmi se tart örökké.
Azt hiszem, hogy a kivárás a megfelelő magatartás. A (passzív) rezisztencia.
Isten óvja Magyarországot a globalistáktól, a mohó kapitalistáktól, mindenkitől, aki kizsigerelni akarja országunkat.
***
Figyelmünket érdemesebb tán a magyarul jól beszélő dán fickóra szegezni, aki közénk jött, aki egyre bizonygatja, hogy milyen kitűnő ország a miénk. A nyelve, a tájai, az ételei, hagyományai, barátságossága, mosolygós emberei, a közbiztonsága, stb.
El akarom hinni neki, ami mond, bár vannak kétségeim.
Arra gondolok, hogy az általa felsorolt pozitívumok jó részét bármelyik országban el lehetne sütni.
Mégis jól esik hallani.
***
Tetszett, hogy a V4-ek találkozóján Babis kiállt a migráció megfékezése ügyében Orbán Viktor mellett. Hangsúlyozva, hogy rajtunk kívül Csehországot és Szlovákiát is megmentette a migránsáradattól.

A Parlando 4. számában (újra)olvasom az általam nagyra becsült Szalay Olga cikkét az általam ugyancsak nagyra becsült Tardy Lászlóról. Olyan epizódokról emlékezik meg a cikk, amelynek részese voltam a Mátyás-templom ifjúsági kórusának tagjaként. Igazán izgalmassá meg az teszi, hogy az epizódok más részének nem voltam részese.
A különféle díjakkal kitüntetett karmester hatalmas életművet tudhat maga mögött. Igen széles repertoárt tanított be az általa irányított alkalmi kórusoknak, zenekarnak. Valakitől idézte is, hogy a teljesen önkéntes alapon működő egyházi zenészeket semmi se kötelezi a megjelenésre. Olykor előfordul, hogy kevesebben jelennek meg a szükségesnél. Ekkor rögtönözni kell. Változik a repertoár, mert abból kell a karmesternek karnagynak főzni, amihez alapanyaga van.
Az értékelés hosszasan sorolja a templomban megszólaltatott műveket. Kettővel megtoldanám: Schütz: Máté-passió és Dufay egyik szép miséje.
***
Ez az, mondta a vicc szerint az újonc, akit leszereltek. Ez az a papír, amire vártam.
Ez az, mondom én sok társammal együtt, akik a hosszas hőség és a valamiért hozzácsapódott szárazság után tegnap igazán fellélegezhettünk.
Erre vártunk egész nyáron.
Megjelent a tartós felhőzet, a tartós avarrohasztó esővel. Most ugyan éppen abbamaradt a csendesen hulló csapadék, de a kánikulának nyoma sincs. Tiszta a levegő és nem több, mint 24 fokos a hőmérséklet. Enyhe szellő fújdogál, így segítve jó közérzetünket.
Valakik jól imádkoztak, hogy megjelent az aranynál is fontosabb elem, az esővíz. Erre szomjaztak a települések lakói, erre szomjaztak a szikkadt földek.
Hála Istennek!
Minden földek Istent dicsérjétek! Ujjongjatok és énekeljetek: citerával és zengő muzsikával. Harsona zengje s búgó kürtök Őt! Ujjongjatok az Úr s király előtt! (Halmos: Örvendező zsoltár)

A külügy kipaterolt tíz orosz diplomatát. Oroszország ezt nem vette jó néven. Minek húzogatjuk az oroszlán bajuszát? Nincs rá felelet.
Tegnap híre, hogy a korábban a brit uralkodónak, III. Károlynak ajándékozott lipicai lovakat a vonatkozó minisztérium visszakéri.
Ha igaz a hír, muszáj ideírni, ekkora parasztsággal még sose találkoztam.
Nem akartam hinni a szememnek a hír olvasásakor.
Nyitva maradt a szám, szlengben (a pofám leszakadt). Majd hanyatt estem a döbbenettől. (Szlengben: Lementem hídba - esetleg - dobtam egy hátast).
Senki sem olvasta az intézményben a hegyi beszédet? ---ha adsz, balkezed ne tudja, hogy mit tesz a jobb!!!
Lassan mindenhonnan kiiratkozunk, ahelyett hogy nyitnánk az egész világra.
***
Tegnap este csak rövid ideig esett az eső. Hiába idéztük a versikét:
// Ess eső, ess, / holnap délig ess, / Zab szaporodjék, / búza bokrosodjék, / Az én hajam / olyan legyen, / mint a csikó farka, / Még annál is hosszabb, / Mint a Duna hossza. //
Ettől a rövid záportól a zab nem zaborodik, a búza sem bokrosodik. Mi bokrosodunk meg tehetetlenségünk okán. Nem tudjuk, mi tévők legyünk. Ez a kisebb baj, a nagyobb baj az, hogy a szakemberek se tudják, hogy mitévők legyenek, vagy ha tudják, nincs lehetőségük végrehajtani.
***
Próbáltam megtaláltatni az AI-val az 1957-ben általam hegedült német népdalt. Hetet-havat összehordott, de a megoldás közelébe se sikerült általa kerülni. Csekélylem – mondom Tömörkény hősének szavaival. De hátha akad valaki, aki felismeri a felütésre induló dalt.
ms / d’ d’d’d’ m’ /d’ s m sd’/ m’ d’m’r’r’t / d’… A Keleti-tenger partján szorgoskodó szobaasszonyok velem énekelték. Én hegedültem, ők meg belekapcsolódtak énekükkel.

A karalábé nótájára
kar a karé
láb a lábé
Láb a karé
karalábé

A mázlista
Rosszkor volt rossz helyen
Rosszkor volt jó helyen
Jókor volt rossz helyen
Jókor volt jó helyen
A nyelvvel történő játszadozást egyesek Lackfi János szemére vetik. Csakhogy a költő palettája igen széles, és ennek csak egy kis hányadát teszik ki a nyelvi játékok, évődések.
Nem tesz mást, minthogy él a nyelv hallatlan rugalmasságából adódó lehetőségekkel.
Nem tesz mást, mint hogy a nyelv kínálta magaslabdákat igyekszik lecsapni.
Nem tesz mást, mint hogy a FB-on jelentkező népes társaság figyelmét igyekszik felhívni ezekre a mókákra, és sokakat belevon feladványaiba.
Nincs egyedül eme szórakoztató munkájával.
Weöres S. is élt a nyelv humorából adódó lehetőségekkel (pl. Kuli c., verse).
Romhányiról nem is beszélve.
***
Magam is szívesen beszállok eme szellemi térbe, és erőlködés nélkül húzok elő emlékeimből hasonló megoldásokat.
Megírták már, hogy zene nélkül, nem élet a élet,
költészet nélkül a világ élhetetlen, irodalom nélkül, etika stb. nélkül nem érdemes élni.
Hozzátehetem, hogy játék és játékosság nélkül nem is lehet.

Tegnap volt a misebeli megemlékezés a reformáció idején és során elkövetett aljasságról való megemlékezésre, a három kassai vértanúról. Nem könnyű megérteni a vallások közötti kölcsönös gyűlölködést. Más kor, más eszmények, más torzsalkodások. Ne feledjük, hogy a református gályarabok élete se volt piskóta. Ma már más a helyzet. Él az ökumenizmus, de persze él a dzsihádisták késelése, és más felekezetek ellenséges machinációi is.
Pedig.
Pedig az ellenkezőjére is bőségesen akad példa. Amikor mindenféle megkülönböztetés lekerül az emberről, és csak a puszta léte marad. Majdnem azt írtam, hogy a meztelen, minden sallangtól mentes mivoltát nézik. Egy kép villant be, ahogy a nepáli villámárvíz során egy hatalmas, alagútszerű  csőből, sártengerből húznak ki túlélőket. Nem kérdezik, hogy melyik pártra szavazott, nem kérdezik, hogy melyik vallás híve, nem kérdezik, hogy van-e erkölcsi bizonyítványa. Csupán azt nézik, hogy halálos csapdába esett ember, akit meg kell szabadítani a halál torkából. Ugyanilyen képsorokat láthattunk a venezuelai, korábban a török földrengés alkalmával.
Az áldozatok kimentésekor egy valami számít – az emberélet.
Hogyne számítana. Az ember az Isten képmására van teremteve. Minden ember, kivétel nélkül. Akin, ha bajba jut, segíteni kell.
Az ember embernek farkasa – mondják, meg hogy sárkányfogvetemény. Olykor mintha az lenne.
Máskor meg a mindenkinek kijáró méltóságon dolgoznak emberek.
Nagyon tanulságos a ferences Zatykó testvér visszaemlékezése egy Andrássy út 60-beli történetre. Nem idézem meg egészen, csak a lényeget mondom el. A kihallgatásról belökik a priccsre az összevert papot. Majd rádobják megkínzott testére a következő papot. Egy harmadikat is. Utóbbi élt. Kiáltozni akart…, zihálva hajtogatta: „Pap vagyok, pap vagyok, itt hol lehet misézni, hol a kenyér, hol a bor?” Tragikomikus volt az egész. Az ávós gyerek meg, gumibotjával teljes erővel verte a priccset, üvöltött magából kikelve kiabálva, „majd adok én magának kenyeret, majd adok én magának bort, mit képzel, hülye pap!” – s kiviharzott… Másnap az ávós gyerek újra megjelent, magasra tartva ütésre készen a gumibotját, és ütött megint: jobbjával püfölte a priccset, bal kezével a priccs alá csúsztatott egy orvosságos üvegfélét és egy darab kenyeret, majd szitkozódva kiviharzott. A két pap a priccsen fekve, testükkel rejtve vette a kenyeret, meg a „csodálatos kelyhet”, az orvosságos üveget. „Hoc est enim corpus meus …Hic est enim calix sanguinis mei. Törtek a Kenyérből. Bemutatták az áldozatot, ott, a poklok poklában, golgotai szennyben… az Andrássy út 60. poklában.
Ilyen is volt.

Ma Miklósért mondták a misét, és ez a Miklós nem én voltam.  
Ma csaknem üres tankkal érkeztünk a benzinkúthoz.
Ma áramszünetet értünk meg. Nem tartott nagyon sokáig, de akkor is. Kezdődik?
Ma újra elküldtem könyvajánlásomat, mert valamiért nem ment át a múltkori kísérlet alkalmával.
Ma megint sikerült a szózat játékokat megfejteni. A jigsaw játékban egy zöldlevelű békát kellett összerakni. Az is ment. Hát persze. Azért is szeretem ezt az összerakósdit, mert minden játékos győz.
Találtam ilyenfajta mahjongot is. Ha megáll a tudomány, újra keveri a maradékot.
***
Egyelőre nagyon is a nyuggerek életét élem. Amennyiben a nyuggerek legjellemzőbb motívuma a várakozás.  Ezekre, azokra, munkákra.
Azt hallottam, hogy a nyugdíjasnak nincs semmire ideje. Úgy magyarázták, hogy azért nincs semmire ideje, mert lelassult. Mindenre több időt kell szakítania. Lehet. Nekem egyelőre nem sok dolgom akadt a fürgeségem lanyhulásával, mert az autó gyorsan visz ide is, meg oda is.
Inkább a felkérések csökkenő számával magyarázom, hogy sok mindenre van időm.
***
Jó lenne, ha a könyvmegálló újra működne. Általában akad benne elfogadható minőségű kötet. De – mint korábban megírtam – elfújta a szél. S nem tudom, hogy az ellenszél visszafújta-e a helyére, vagy sem.
Más nincs. Napközben el-elszundítok.
Ezt azzal magyarázom, hogy félötkor kidob az ágy magából.
***
Mostanában sok felhőképet fotózok, de hát olyan szokatlanok néha, hogy muszáj.
***
Ha az égen megjelenik egy sebesen repülő vadkacsa, kitüntetésnek veszem. Tegnapelőtt megjelent egy.

Tegnap gyerekkoromba vitt vissza egy veteránrepülő ismételt megjelenése Óbuda fölött.
Gondolom sétarepülést végzett az ötvenes éveket idéző gép.
Tán egy a MASZOVLET időkből ránk maradt LI-2 típusú gép röpködött felettünk.
Készítettem is néhány fotót a hangos motorú repülőről.
Annak idején a házunk egyik totyogó fiúcskája a felettünk elhúzó gépre azt skandálta, hogy szabacs repülő.
Nem tudta még kimondani a szabadság szót.
Persze ma se értem, hogy miért szabadságrepülő az a masina.
***
Ha valamiért igen hálás vagyok ma, az valószínűleg a frissítő léghuzat.
Enyhe, de mindent átjáró és felüdítő szél.
Hűvös levegő áramlik tüdőnkbe.
Régóta vágyunk már rá. No meg esőre.
Tegnap esett, bár alig esegetett. Kb. egy deci vízzel öntözött meg minden négyzetmétert.
Kleine Fische, gute Fische?  
Háááát.
***
Mindenesetre itt az iskolaszezon, itt az ősz.
A nyárkánon dallamára írt őszkánonom szövegét ide írom:
Őszi fákon gyűlik má-ár a sárguló levél.
Költöző madárkahad immáron útra kész.
Ősz van, ősz.
Minden este cirpel kinn a kába szöcskenép.
Hirtelen fuvallat támad, fúj az őszi szél.
Ősz van, ősz van,
lehull a sok levél, és
belep mindent a dér.

Ha azt mondom, Szárnyati Géza, akkor a verskedvelők rávágják: Weöres, Bóbita. Szárnyat igéz a malacnak…
Van aztán egy másik irodalmi játék: adott verssorból ki kell találni, hogy melyikből való.
Az utóbbi és az előző közé tennék egy harmadik lehetőséget, amikor egy ismert versből idézett hangzók önmagukban nem értelmesek.
Azt mondom: Tamako, vajon rávágja-e valaki, hogy Petőfi Befordultam a konyhába. Ha nem megy azonnal, lehet egy-egy újabb betű megadásával segíteni. –tamakony, -tamakonyh…
boklegy… rabok legyünk…
smikorlé… vajon s mikor lészen jó Budában lakásom
zesensütl?
illegmor?
edvsremé?

(János vitéz eleje, Mondd,mit érlel, A Reményhez)
***
Rájöttem, hogy nem érdemes lógni az interneten.
Néhány tucat témát ölel fel a híranyaga, a reklámjai.
A MI által képzett, és a valóságtól elrugaszkodó anyagaival feleslegesen tömném a fejemet.
Nincs semmi értelme.
A reklámok jó része hazudik, legalábbis csúsztat, ugyanígy a politikai hírek.
A csodaszerek hatástalanok, vagy minden orvos hülye (kétlem).
Legközelebb 3,5 év múlva szólhatok bele a választásba.
Addig miért fárasztgassam magamat azon, hogy a globalisták miként akarják megszüntetni a szuverenitásunkat. Azt jóslom, hogy nem fog nekik sikerülni.
Én meg minek untassam magamat a részletek alakulásával.
Majd elmúlnak a bajok a pojácák elmúlásával.