Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

2019.04.19. 06:48 emmausz

Húsvét előtt

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” – Mi Atyánk, aki bennünk is vagy… gondolom meg napjában,
s gondolom meg a párizsi tűzeset kapcsán.
Leégett a Notre Dame.
Sokan úgy vélik, hogy lám, az Isten ujja.
Erős figyelmeztetés.
Erre azt mondom, hogy nem zárható ki.
De ha igaz, hogy „nem esik le egy szál hajatok se az Isten tudta nélkül”, akkor minden idők minden helyén é minden történésében ott az Isten ujja.
Ha igaz, amit Pál apostol hirdet, miszerint „benne élünk, mozgunk és vagyunk”, akkor nem véletlenül dobol bennem az a spirituálé szövege gimnazista korom – tehát mintegy ötvenöt év óta –, amelynek a szövegét idemásolom:
/ Ha reánk tör a homály, / ne fájjon, ami fáj, / ne félj, te kicsi nyáj, / az Isten véd//
/Az ég, a föld, a világ mind az / ő szent kezén, / ne félj, te kicsi nyáj, / az Isten véd.//
/ És kedves neki / minden szegény, / ne félj, te kicsi nyáj, / az Isten véd.//
/Csak övé az élet, / övé a lélek, / övé az ének a / szívemben./     
/ Ó mondd, csoda-é, hogy a / szívem dalol, / övé az ének a szívemben /
/ A Krisztus a koldusig / így lehajol, / övé az ének a / szívemben. /
/ Csak övé az élet, / övé a lélek, / övé az ének / a szívemben. /
Ezzel az énekkel kívánok bensőséges várakozást és boldog húsvétot.
…mert „megfeszíttették, meghala és eltemetteték, szálla alá poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada”: „Krisztosz voszkresz.”
Krisztus feltámadt!
***
Húsvét előtt lemostam az ablaktáblákat.
Úgy éreztem, hogy ennek meg kell lennie.
Javult a kilátás.

Szólj hozzá!


2019.04.17. 16:40 emmausz

Versenyben az autómmal

Kocsi utolsó takarítása a tűlevelek tanúsága szerint több mint egy éve történt. Domi unoka egyszer az oviból jövet a hátsó ülésről rászólt a sofőrre: Nagypapa, vidd el az autót a kocsimosóba, mert piszkos a szélvédőüveg. Oda nem vittem, de a garázs előtt lecsutakoltam. Végtére is nem vihetek egy koszladt járgányt a gumishoz gumicserére. Lehet, hogy ma a legutolsó abajgatása volt a kocsinak. Már nem nekem való a kocsicsutakolás.
Tudtam, hogy az idei év a mecerák esztendeje. Úgy is van: Június 15. forg. eng, lejár.
Augusztus 23. a jogosítványom is lejár.
Lassan az autó is lejár? A rozsda eszi. Gondoljátok meg, p.-k. Hát hova vezet ez?   
Nekem is vannak sajátos kopásaim, rozsdásodom is. együtt vénültünk meg az autó és én. A Colt üzembe helyezési éve 1997-ben volt. tehát 22 éves a kicsike. A kutya egy élv alatt öregszik annyit, mint egy átlagember hét év alatt. Egy kutyaév tehát hét emberév. Nem tudom, hány emberév felel meg egy utcán tartott autó autóévének.
úgy érzem magamat, mint a regénybeli Charlie, aki az egérrel, Algernonnal versenyez, melyikük talál ki előbb a labirintusból (Daniel Keyes: Virágot Algernonnak).
A Mitsubishi tán két évre kap forgalmi engedélyt, ha jól viseli magát. Hetven múltán, azt hiszem, hogy jó esetben én is két évre kapok vezetési lehetőséget. Ha közbe nem jön valami. De utálom ezt az eufemisztikus szófordulatot: „ha valami történik vele”. Szeretném jól hátba vágni az illetőt. Beszéljen úgy, mint a rendes emberek. Ugyan mi történne a balladai homállyal körülírt illetővel, akivel történik az a valami. tudom én, hogy a halálról nem illik beszélni, miként arról sem, hogy kinek mennyi a havi vagy éves jövedelme.  De akkor is.
Nem tehetek róla, nekem sok mindenről Karinthy jut asz eszembe. Igen, mert minden témát megírt előlünk. Ezt is (vö. Tegezés c. kroki), amelyben ugyi addig kerülgetik a forró kását az egymást rosszul ismerők, ameddig egyikük el nem unja a pengeélen táncoló puhatolódzó és célzásokkal operáló, már-már nagyon kínossá váló csevegést, és jól hátba vágja a másikat ráordítva, hogy szervusz, kérlek szevasz, szia.      

Szólj hozzá!


2019.04.17. 11:09 emmausz

A tragédia lélektana

A Notre Dame pusztulását ki-ki végignézhette a tévécsatornákon. Szembetűnő volt a megközelítések sokfélesége. No, nem a tűzé, az állhatatosan ropogtatta a gerendákat s a huszár-tornyot. „Tök égő” volt a látvány, jut eszembe nem egészen ildomos módon a szleng. 
Az emberi mentalitás sokféleségét lehetett tetten érni, és ez a legizgalmasabb talán a pszichológiáját (esetleg szociológiáját tekintve).
Ahogy NY-ban az OMG hangzott el a leggyakrabban, itt a Mon Dieu talán.
A legtöbb ember kezében mobil, és zavarban vagy a látványtól lenyűgözve, de millió és egy fotó és videó készült akkor és azóta is.
Az emberek az arcukon néma döbbenettel tekintettek a dómra, amely nonstop égett.
Más csoport letérdelve imádkozott.
Egy harmadik csoport az üdvözlégyet énekelte.     
Készültek olyan fotók is, amelyen néhány ember felröhög. Hogy a ker. hit iránti gyűlöletből vagy zavarában, azt nehéz lenne leolvasni az arcukról ilyen messziről. Mindenesetre a kommentelők elég sarkos véleményt alkottak a vigyorgókról.
Készült olyan felvétel is, amelyen mintha egy kaftános-turbános férfi mászkálna a mellvédek egyike mögött. (Biztos felgyújtotta a templomot.)
Magam is megjegyeztem egy orosz bejegyzés kapcsán, hogy az orgona oda lett. (Ez csak részben igaz. A fő orgona látszólag megőrizte teljes épségét. Ám volt még egy, egy kisebb. Az elégett (állítólag).
No és az írásos elemzések.
Nem ez volt az első eset.
Isten ujját kell látni az előfordulás miatt. Nem turistalátványosság egy templom, hanem áldozatbemutató hely.
Megjelent Macron elnök is, aki mindenkit biztosított, hogy felépítik a Notre-Dame-ot.
Azonnal megjelent egy vélekedés, hogy ő gyújtatta fel, hogy elvonja a társdadalom figyelmét a sárga-mellényesek miatti afférról.
Mások megjegyzik, hogy az ereklyéket és az Eucharisztiát sikerült kimenekíteni.
Volt, akinek az tűnt fel, hogy a főhajó aranyszínű keresztje teljes épségben várta a másnap hajnalt.
Megint mások megjegyezték, hogy a vízköpő ördögfigurák nem sérültek meg.
A közéleti és egyházi szereplők nyilatkozataikban empátiájukat fejezték ki. 
Párhuzamosan megindult az adományozási vonal a felújításra.
Sok gazdag és szegény nyilatkozott arról, hogy tehetsége szerint kész segíteni.
Így a magyarok is: Szijjártó munkát és pénzt is ígért a franciáknak.
Még néhány ezer sort írhatnék a véleményekről, magatartásokról, de mint tudjuk, ez egy poszt.
Fogunk még találkozni a szaksajtóban a legkülönfélébb elemzésekkel, és méltán, mert Párizs megér egy misét, a N-D súlyos balesete pedig egy alapos elemzést a lélektanászok részéről.
***
Karinthy egy krokijában balesetről ír. Ott is összehordanak hetet-havat, van ott ajjaj! felkiáltás, megjegyzések, részeg volt, pampukálni kell, stb. ellopták a pénztárcámat…     
Lélektana van a rendkívüli eseményeknek, különösen az ekkora tragédiáknak. Valóban katarzist okoznak, eltérő érzelmeket fakasztanak az eltérő emberekben. 

Szólj hozzá!


2019.04.16. 07:26 emmausz

Notre Père a Notre Dame-ért

Lehet-e másról ma posztot írni, mint a párizsi tegnapesti tűzesetről, amelynek során a szemünk előtt égett ki és dőlt dugába a Notre Dame. Gondolom, hogy a fél világ szeme láttára, mert világszerte közvetítették a tévétársaságok.
Ami történt, megdöbbentett (gondolom, mindenkit).
Egészen hasonló hátborzongató látványt nyújtott, miként tizennyolc éve a NY.-i WTC ikertornyok lángba borulása. Mondhatni, hogy na, jó, de... 
Ott több ezer ember vesztette életét. Itt csak egy tűzoltó sebesült meg súlyosan.
Az ikertorony összeomlásakor összeesküvéselméletek fogalmazódtak meg; itt is.
2001-ben is milliárdnyi ember szeme előtt történt a tragédia. Itt is.
Hatalmas anyagi kár keletkezett. Itt is.
Tömegek imádkoztak az eset kapcsán. Itt is.
Sok hír, vad képzettársítás kapott nyilvánosságot. Itt is.
Ott sok ember pusztult el. Itt meg… Vajon kiderült, hogy mi lett a sorsa a tabernákulumban őrzött Eucharisztiával? Magyarul a szentségházban őrzött Szentostyákkal? Erről nem olvastam sem felvetést, sem valamiféle választ.*
Nem véletlen a választott cím: Notre Père (Mi Atyánk…) a Notre Dame-ért (Miasszonyunk-templomért).
Sokak tették fel a netre: Imádkozzunk a tragédia miatt. Imádkozzunk a franciákért, a templom helyreállításáért (Macron elnök megígérte).
Jobban tesszük, ha a konstruktívan gondolkozókhoz csatlakozunk, mintha megpróbálnánk kitalálni, hogy miféle prófétai üzenete van ennek a világ minden részére világító égő fáklyának, amelynek Notre Dame a neve, amelynek leégett a Huszár-tornya, és egész födémzete.  
Egy orosz megjegyzés, képpel: 
Орган в Нотр-Дам де Пари.
Его больше нет. (mogyorul: A párizsi Notre-Dame orgonája nincs többé).
PS.: *Kimenekítették őket. 

Szólj hozzá!


2019.04.15. 09:49 emmausz

Kajája Kajángula és Magyar László

Egy ranglétra az 1800-as évekből
Magyar László (1820–1864) Afrika-kutató, felfedező, aki egy alkalommal behatolt a Kongó torkolatvidékére. Az általa írt könyvet még kiskamasz koromban olvastam. Útján összetalálkozik rabszolgákkal, akik a legelnyomottabb társaság. Eszembe jut a Huckleberry-könyv rabszolgája, Jim, aki így beszél a regényben: „Bízon, hiszen most is gazdag vagyok; én az enyém vagyok, és nyócszáz dollárt érek.” Hát ezek a rabszolgák annyit se. Egy rabszolgáért ilyen csomagot fizettek:
50 rőf pamutszövet,
15 rőf gyapjúposztó,
egy sapka,
egy lőfegyver,
5 kg lőpor,
4 üveg égetett bor,
gyöngyök,
csontnyelű kés,
réz kar- és lábkarikák,
összértékben kb. 80 pengő.
Ez a rabszolga ára egy életre, sőt ivadékai is a gazda tulajdonát képezik.
Nézzük tovább a belga-kongói ranglétrát.
Felettük állnak a rabtartók és a kufárok, akik adják-veszik a szerencsétleneket.
Felettük-mellettük állnak a szabad feketék.  
Felettük a szekulu, a község főnöke.
Felette a kiszongó, a vezető.
Feletette a fejedelem futárai.
Felettük a szultán (fejedelem) testőrei.
Felettük maga a szultán, név szerint Kajája Kajángula, a „dühös oroszlán”, aki egyik lányát feleségül adja Magyar Lászlóhoz.
Felette áll a fekete király, aki utóbb megöli szultánját.
Az egész fekete népség felett állnak a belgák.
A belgák a kongóiak közül százezreket csonkítanak meg, és irtják is őket, ha nem elég eredményesek a helyi gumifák csapolásában.
Mindezt teszik II. Lipót belga király tudtával és felhatalmazásával, aki szintén érdekelt a vagyonosodásban, és értelemszerűen felettük áll.
Ő lenne a topon?
Biztos nem, hiszen Henry Morton Stanley kegyeit keresi, akit kora konkvisztádorának tart. Vele igáztatja le Kongót.
Mindnyájuk felett áll, aki mindnyájunk felett áll a Teremtő, aki mindenki méltóságát egyenlővé teszi akkor, amikor kilép ebből az árnyékvilágból.
Akkor meg minek ez a fene nagy társadalmi rangsor.

Szólj hozzá!


2019.04.14. 10:58 emmausz

Virágvasárnap és paradoxon

A virágvasárnap az egyik meghatározó mozzanat Jézus megváltó életművében. Igazán felvezeti az utolsó etapot, amikor is végbe megy szenvedéstörténete.
Virágvasárnapon bevonul Jeruzsálembe. Nem gyalog, de nem is lovon. Szamárcsikó hátán.  Olvasom Emmerick K.-nál, hogy a sokaság két részre szakadt. Egyesek köntösüket terítették az útjára, mások a mások köntösét. Jézus meg is jegyzi övéinek, hogy akik saját köntösüket terítették az útra, azok mellé állnak utóbb, akik pedig nem saját köntösükkel tisztelegtek, azok nem.  (Úgy is lett.)
Bár üdvrivalgással fogadták, az ellenséges érzelműek gondoskodtak róla, hogy ne jusson hozzá szomját csillapítandó italhoz. Márpedig hőség volt abban az időszakban.
Harmadrészt a hangos hozsannázás ellenére Krisztus megrendült és szomorú volt. Tudta, hogy mi vár rá, és hogy a hejehujázás ellentétben áll azzal, amit később előadnak vádlói. Nem paradox a helyzet?  Dehogynem az: Az ünneplők örülnek, az ünnepelt nem.
A nap érdekessége, hogy a nap evangéliuma maga a passió. Tehát elhangzik Jézus teljes szenvedéstörténete, és halála.
Valakitől Isten azt kérdezte, hogy örül-e Jézus keresztfájának? Az illető válaszolt rá valamit. A kérdésre adott válasz végső kicsengése az volt, hogy örülünk kell Jézus végtelen nagylelkűségének, mert keresztje nélkül megváltásunk nem következett volna be. Tehát valamiképpen a keresztnek is örülnünk kell, mert eszköze volt az értünk szeretetből elviselt kínhalálnak. Hát ha van paradox helyzet, ez igazán az.
Köreinkben beszélnek szerencsés bűnről (felix culpa), mely ilyen megváltót érdemelt.
Jézus folyamatosan megbocsátást kér kínzóinak, azt hangsúlyozva, hogy nem tudják, mit cselekszenek.
Fára szegezve megígéri az egyik latornak az üdvösséget.
Mint Izajás jövendöli, nem nyitja panaszra ajkát.
Halkan imádkozik a részeg katonákért, akik a fára szegezik.
Emberi testben elszenvedte a halálba vivő kínokat, isteni lelke folytán viszont elsőnek támadt fel a halálból.
Méltán állapítja meg róla az ügyeletes százados: Ez tényleg az Isten Fia volt.
A századosnak igaza volt, csak az igeidőt tévesztette el. Az Alfa átment Ómegába, Feltámadt az öröklétre.

Szólj hozzá!


2019.04.13. 06:10 emmausz

Egy perc töri

Mostanság egy Minerva-könyvet olvasgatok (Petur László, A földgömb hősei) amely a világ felfedezésének egy-egy eseménydús fejezetét részletezi. Amit mi történelemből tanulunk, az általában eufemisztikus megfogalmazású még akkor is, ha lényegét tekintve valós. A magyarok kalandozásai nem lovastúrák voltak, hanem célját tekintve a nyugatiak megsarcolása. Nem is tetszett a helyieknek.
Nos, az olvasott kötetben se szeri se száma a Nyugatról induló világhódítók kegyetlenkedéseiről szóló leírásoknak. Az Újvilág felfedezésére induló Kolumbuszt számosan követték. Vasco de Gama, Díaz, Pizarro, Balboa, stb. Ezek megszagolták a gyors meggazdagodás esélyét, és nem válogattak az eszközökben, hogy féktelen mohóságukat kiélhessék. Előbb a spanyolok és a portugálok, majd később hollandok, franciák és angolok is belevetették magukat a gyarmatosításba. V. da Gamáról jegyzi meg többek között ezeket a szerző: Hajói megtámadtak egy mekkai zarándokokkal zsúfolt hajót. Da Gama kiraboltatta az utasokat, majd ágyúval felgyújtatta a járművet. A lángoló gálya a szemük láttára süllyedt el. Ezután Kalikutba ment, ott 38 halászt elfogott, felakasztotta őket az árbocrudakra, levágatta a fejüket, lábukat, s a partra küldte egy dereglyén megfélemlítés céljából. Karavellái tüzet nyitottak a lakónegyedekre, utána kifosztotta a kikötőt. Óriási zsákmánnyal tért meg. Grófi címet kapott érte…
Hispaniola sorsáról ezt tudhatjuk meg egy jóságos püspök leírásából: A hódítók, ha faluba értek, úgyszólván senkit nem hagytak életben. Fogadtak, ki tud egy csapással kettéhasítani egy embert… a csecsemők fejét kőhöz csapva verték szét, a nőket a folyóba dobták. Tizenhármasával akasztották az embereket, alattuk tüzet gyújtva, vagy szalmába göngyölték őket és meggyújtották, megcsonkították őket, mindkét kezüket levágva. Kutyákkal tépették darabokra az embereket. Minden keresztény megöléséért száz indiánt kell megölni, volt a jelszavuk. Kolumbusz idejében Hispaniola őslakossága egymillió volt, legalábbis ennyivel fizettetett fejadót. Rá 20 évre számuk már csak 15 000, 50 év elteltével az őslakosság teljesen kihalt. Itt abba is hagyom. Mindezt azért részleteztem, mert mondják, hogy a pápa máshonnan nézi a világtörténelmet. Igen. Latin-Amerikából, amely így járt, de É.-Amerika indiánjai sem maradhattak életben. Amikor a jó pápa a vallások követőinek fejlődési szakaszairól nyilatkozik, ilyesmikre gondolhat.
***
G, akinek afrikai férje van, és aki évtizedeket töltött Nigériában, meséli, hogy a 80-as években is át-átruccantak afrikaiak Európába, mert úgy tudták, hogy az itteni munkával meg lehet tollasodni. Elvállaltak bármiféle munkát az árufeltöltéstől a szemétszedésig, és volt, aki drogot árusított, mert abban még sokkal nagyobb pénz volt. Az otthon maradottak pedig azt tapasztalták, hogy aki Európában dolgozik, az hamarosan hajóra tesz egy autót, és hazaküldi. G. úgy vélte, hogy ebből előbb-utóbb népvándorlás lehet. És lett is.   
Könnyű dolguk van az embercsempészeknek az előzőek miatt.   

Szólj hozzá!


2019.04.12. 13:55 emmausz

Mars a Marsra!

Tegnap volt a költészet napja. Mindenki szavalt, mindenki közzétett. Ki szerényen a sajátját, ki a kedvenc poétájától választva valamit. Abban az országban, amely a 10 millió költők országa, ez nem különösebb teljesítmény.
S most tessék mondani:
A fák napján mindenki fát ültet? Esetleg csak fázik?
A vizes élőhelyek napján mindenki irányt vesz a tocsogók felé?
Az alvás világnapján éjt nappallá téve durmolunk?
 Az európai elhízás elleni napon lefogyunk?
A nemdohányzók világnapján nem dohányzunk?
A balkezesek világnapján a csúnya kezünkbe fogjuk a ceruzát.
A kézmosás világnapján mossuk kezeinket.
A tojás világnapjára … lehet, hogy tojunk.
A tolerancia nemzetközi napján hagyjuk, hogy a fejünkre sz*janak.
És így tovább, és így tovább.
Tegnap meghallgattam egy a Beton püspökkel felvett interjút, amelyben óva int bennünket az apostolkodástól.
Nagyon rossz a szó. Ugyanolyan rossz, mintha valaki kitalálná, hogy emberkedjünk. Mert mit csinálunk, amikor emberkedünk. És különösen mit csinálunk, amikor nem emberkedünk…
Ugyanígy életünket nem oszthatjuk ketté apostolkodásos és nem apostolkodásos részre. Éljünk úgy, ahogyan a mi urunk, Krisztus kérte-parancsolta. Ez lesz a mi apostolkodásunk.  Ha kérdeznek, válaszoljunk. Lényegesebb, hogy életünk a szeretet jegyében teljen el. Nem lesz könnyű, de nem is lehetetlen. Felelősségünk rendesen megvan.
Mint a püspök említette, egy rossz társadalmi berendezkedésű államban még minőségi életet élhetnek az emberek értékek mentén, de ette a fene a jól szervezett és kitűnően vezetett államot, ha a polgárai csapnivaló módon élnek.    
Ez kívánkozott ki belőlem a jeles napon.
Nem mondom, hogy feleslegesek a világnapok, de azt igen, hogy a hétköznapokban dől el, hogy mennyire értékeljük a fákat, a békét, a vízi élőlényeket, az álmokat, a tojást és bármit, aminek világnapja van, vagy amelynek sosincs.
Már mondom is: Ma az űrhajózás világnapja van. Mars a Marsra!

Szólj hozzá!


2019.04.11. 07:10 emmausz

Parasztvakítások

Parasztvakító hazug világ a mienk. Amikor azt hallom naponta, hogy a világ országai el vannak adósodva, és hogy a miénk a GDP hetvenegynéhány %-a, és ez milyen jó, óhatatlanul Ceausescu Romániája merül fel bennem. Ez a diktátor a nép huzamos koldusszegénységben tartása árán letudta az államadósságát. Majd őt agyonlőtték, Románia pedig újra eladósodott. 2017-ben GDP-je 35%-a erejéig. A gyarmatok kiszipolyozása ehhez képest pipafüst.
Ugorgyunk.
Az EU attól hangos, hogy milyen jó a migráció a földrésznek. Legyen. De akkor miért akarnak minket a földbedöngölni, amiért nem kérünk a jóból. Örüljenek a jónak, és éljenek vele saját maguk.
Álljon itt az előzőek megvilágítására egy szemléltető vicc.
Lakodalom.
Párbeszéd a zenészek között:
-Te Gazsi, nem ségyelled magad?  
Gazsi: - Már miért?
- Mert a legnagyobb húst vetted ki a tálból.
- G.: - Miért, melyiket kellett volna kivennem?
- A legkisebbet.
- G.: - Hát ott van, vakujj meg!
Ugorgyunk.
Bemegyek a tetszőleges boltba (nem nevezek meg egyet sem, mert reklám volna), és nem hiszek a szememnek. Mintha Amerikában járnék, ahol minden nájninájn (hallom a fülemben a hirdetési szöveget). Minden nájninájn, minden 99, a hogyishíjják ára is 99-re végződik, vagy legalábbis 9-re, és a minekishíjjáké is annyira végződik.
Nyílt titok.
Az árakat nem a bekerülési összeg és a tisztességes haszon alapján számolják ki, hanem a pszichológusokra hallgatva állapítják meg ezeket a torz árvégződéseket. Ez szerintem leplezetlen szemérmetlenség. Takaratlan őszinteséggel árulkodnak a kitett árakon keresztül üzenve, hogy simán át vagytok verve.
***
Mégis…
a keresztény tanítás szerint méltó a munkás az ő bérére. Továbbá,
aki nem dolgozik, az ne is egyék. Megint másik:
A megátalkodott hazugság a Szentlélek elleni bűn, amire nincs bocsánat. És még egy tanítás, ami szerint megadjuk a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.
…és megőrizzük arcunkat. 

Szólj hozzá!


2019.04.10. 17:33 emmausz

komfort és rabszolgaság

Régi igazság, hogy a nyomdászok mindig is az értelmiséghez tartoztak, vagy legalábbis a holdudvarukban sertepertéltek. Egy szedő egy, korrektor, egy tördelő, egy lektor, egy cenzor millió és egy kézirattal találkozott. Ha egy kicsit is nyitott volt arra, az olvasottakra, óhatatlanul pallérozták őt magát, bővítették ismereteit. Más anyagok pedig esztétikai örömöt szereztek neki. Ez utóbbiban részeltetett néhány nap óta egy jeles írók munkáiból összeállított novelláskötet szöveggondozása. Egyes novellákat olvastam korábban, másokat nem, most szembe tűnt, hogy miért nem. Talán a dolog végére érve elmondhatom: Ez jó mulatság, férfimunka volt.  
Hát hogyne?!
Jól éreztem magam benne, és dolgoztam is, no meg férfi „volt”-om sem megkérdőjelezhető.
Ez így pontos.
***
A nap során újabb 100 pzs fogyott el orrunk tisztántartása okán.
***
Próbáltam mobilvégre kapni egy úttörő cserebogarat. Attól úttörő, hogy a szokásosnál egy hónappal hamarabb megjelent.
Ahelyett, hogy hasra vágta volna magát előttem, dobott egy hátast, lement hídba, hanyatt esett, és ott tehetetlenkedett, mint az ugyancsak visszafordulni nem képes teknősbéka.
Sebtében lemobiloztam.   
Kisokos mobilomat, úgy látszik, el kell cserélnem egy nagyokos galaxy 5-re. Utóbbi szépen fényképez. Próbáltam is a zsenge almazöld lombú nyárfát megörökíteni. Ott reszket a gépben, mert még nem találja az összeköttetést a számítógépemmel.
Ezért nem csípem ezeket a kütyüket. Annak a bizonyítékai, amit széltében szoktam hangsúlyozni: komfortunk rabszolgái vagyunk.

Szólj hozzá!