Mickey webnaplója

Lackfi J. csaknem naponta tesz fel olyan szavakat, amelyek kifacsarva is jelentenek valamit, vagy éppen nem.
Ez adta az ötletet, hogy hasonlóval rukkoljak elő saját blogomon.
Vegyük a jóság szót.
Van jóság és van rosszaság, de bár
van jótétemény, nincs rossztétemény, bár értenénk a jelentését. És ugyanígy
van jóságos, de nincs rosszságos
van jobbadán, de nincs rosszabbadán
van jóféle, de nincs rosszféle
van jojózás, de nincs rosszjózás
van jókora, de nincs rosszkora
van jólét, de nincs rosszlét
van jómadár, de nincs rosszmadár
van jómagam, de nincs rosszmagam
van jóopofa, de nincs rosszpofa
van jóságos, de nincs rosszaságos
van jótállás, de nincs rossszatállás
van jótét lélek, de nincs rossztét lélek
van jóvágású, de nincs rosszvágású
Az ellentétpárok némelyike meghonosodott, mások meg nem.
Következőleg a nyelvi elemekben az ösztönösség legalább akkora teret foglal el, mint a tudatosság.
***
Lazításul elmesélem, hogy a franciák megkérdezték, mekkora a magyar szókincs. Attól függ, mondom. Szerintem végtelen a szavak száma. Elszámolhatsz bármeddig, mindig újabb szóhoz jutsz. De komolyra fordítva a szót, a nyelvészek szerint a valaha létezett és ma létező szavaink összessége kb. 7 millió szó. A mai nyelv ennek töredéke, tán ha egy millió. Az átlagember 7-10 000 szót használ.
Megkérdeztem az AI-t, hogy blogomnak mekkora a szókincse. Mondott ilyet-olyat, de nem tudta, vagy nem akarta megmondani, hogy mekkora a szókincsem.
***
Többször nekiláttam IQ-teszteknek. Hogyne tettem volna, amikor úgy indított, hogy free. Amikor a végére értem, akkor megmondta, hogy mennyibe kerül(ne) az értékelés. Lóvá tettek. Ha beleringatnak a kitöltés szabadságába, miért az utolsó pillanatban közlik, hogy nincs ingyen a móka?
Ez hitelességüket rontja.
Én meg így sose fogom megtudni, hogy hány az IQ-m.
Persze nem is fontos, mert nincs jelentősége.

Egy kiadó nagyon szépen köszöni segítségemet. Kölcsönös az örömünk, mert én meg nagyon szeretek szövegekben kurkászni jobbító szándékkal.
Csak az a furcsa, hogy a számos bizonyítást követően nem esik le a szakembereknek, hogy a nyugger rengeteg idővel rendelkezik, ha egészsége lehetővé teszi.
Nekem eddig lehetővé tette.
Valahogyan mégse bombáznak kérésekkel túlságosan sűrűn.
Inkább igen ritkán.
Pedig, ha adódik, egésszé teszem a fogalmazványokat, s véleményezem is, ami egy másfajta segítség a továbbiakat illetően.
***
Megvolt az osztálytalálkozónk. Egy évig aligha látjuk újra egymást, és akkor is csak azok, akiknek megadatik. Korunk igen törékeny kor. Akik ma felugranak, vagy legalábbis felállnak, ki tudja, hogy a következő napon is képesek lesznek-e rá.
***
Idén sok dinnyét ettünk, no meg szőlőt, kopasz barackot. Úgy tapasztaltam, hogy minden gyümölcs megszenvedte a csapadékhiányt. Jó ízűek, de rostosabbak a szokottnál. A Nap pörköléséből továbbra sincs hiány. Ez okból idén a szokottnál több jégkrémet fogyasztottunk. Ki tudja, mennyi esett ezekből a torkosságra és mennyi a szúró hőségre.
Az el Nino most is próbálkozik.
Nap közben felszökik a hőmérséklet harmincon felülre is, de az éjszakák immár hűvösek, hidegek. Kevesebb alkalommal fordulunk a klímához.
Azért a tanulóifjúságot sajnálom, mert megindultak az osztályfoglalkozások arra való tekintet nélkül, hogy van-e vagy nincs klímaberendezés a tantermekben.
Isten óvjon bennünket a szélsőséges időjárástól.
Nélküle is megvannak a közélet döcögéséből adódó bajaink.

Tegnap gondoltam arra, hogy a jezsuita rendalapító meggondolásait kicsit adaptálom a mai helyzetre. Az internet szó helyére mindenféle „bálvány” beírható, legyen az hedonizálás, hobbi, játékszenvedély, mániákus utazás, stb. Tegnap gondoltam rá, de úgy vélem, hogy ma sem késtem el közzétételével. Mai világunkban különösen is felerősödtek a különféle szirénhangok, amelyekkel a nap minden pillanatában bombáznak bennünket. Óvatosan kell hozzájuk viszonyulni, hogy el ne csavarják a fejünket a hiábavalóságok , a vaklárma, az elborzasztás és társai. A bekapcsolódás és a kikapcsolódás egészséges mértékét józanul mérlegeljük.
Ezek után lássuk, mit is ígértem:
Loyolai Szent Ignác és az internet (adaptáció)

Vezérelv és alapigazság
Az ember arra van teremtve, hogy
Istent, a mi Urunkat
dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki,
és ezáltal lelkét üdvözítse.

Az internet is
az emberért van teremtve,
és azért, hogy segítse őt célja elérésében,
amire teremtve van.

Ebből következik, hogy
az embernek az internetet
annyira kell felhasználnia,
amennyire célja elérésében segíti,
és annyira kell megválnia tőle,
amennyire akadályozza abban.

Szükséges ezért,
hogy közömbösekké tegyük magunkat
a virtuális világgal szemben is, és
…
azt válasszuk, ami jobban
elvezet bennünket a célba,
amire teremtve vagyunk!!!

A kurzor ütemesen villog a virtuális papír balfelső részén arra utalva, hogy most kezdhetek valamit írni. Be kell vallanom: kicsit kába vagyok a tegnapi, 61 éves osztálytalálkozó után. Immár csupán tizenegy fő vett részt rajta. Ha mindenki eljött volna, akkor se lettünk volna többen tizenöt embernél.
Magam természetesen hallókészülékkel felszerelve vettem részt a jeles eseményen. Visszaemlékeztem arra a találkozóra, amikor néhai osztályfőnökünk füléből kandikált ki a készülék. Kicsit talán sajnáltam, mindenesetre megállapítottam magamban, hogy igen megöregedett a tanár úr. Talán annyit érzékelt a hangáradatból, mint tegnap én. Nem figyeltem meg a társak füleit, de úgy vélem, nem egyedül én kezdek süketülni.
Sok téma egyikeként megállapították, hogy én vagyok jelenleg közülük a legidősebb, mert évvesztes voltam. Nem szeretek doyen lenni, de hát el kellett fogadnom. Nem ezért, de az asztalfőre kerültem, ahonnan jó képeket tudtam készíteni a jelenlévőkről.
Sok fajsúlyos dolog nem esett azon kívül, hogy ma elkezdődik a tanév azoknak, akik elég fiatalok hozzá. Valaha a világháború is ezen a napon kezdődött.
***
Tegnapi hír, hogy Krausz Ferenc Nobel-díjas kémikusunk visszaadta kitüntetését (Corvin-lánc), tiltakozásul amiatt, hogy elvették tőle a tudósoknak szánt alapítványt.
Én is ezt tettem volna a helyében.
Meglepne, ha maradna az országban, és nem csatlakozna valamelyik külföldi társasághoz, ahol értékén kezelik és megbecsülik. Szívből sajnálom a történteket.
***
Más nincs.
Éjszaka kellemes szellő hűsítette térségünket. A kánikula kissé alábbhagyott. Eső azonban változatlanul nem akar esni.
Nem tudom, hogy a természettudósok mivel foglalkoznak, de az kevés, ha emiatt csak a fejüket vakarják.
Persze a politikának is megvan a maga felelőssége ez ügyben.

BG posztját lopom zanzásítva. Ezt írja:
Kértem az AI-tól olyan Mikszáth-idézetet, amelyből jól látható a palóc nyelvjárási sajátosság.
Küldött.
Ellenőrizni akartam a forrást, megkérdeztem az AI-t: 
- Melyik elbeszélésben található ez a részlet?
- A néhai bárány című elbeszélésében található.
BG: Nincs benne A néhai bárányban, keress tovább, hogy honnan van ez az idézet!
AI: Igaza van, elnézést kérek a tévedésért!... Ez A kis csizmák című elbeszélésében található.
BG: A kis csizmák című elbeszélésben sincs benne. Létezik egyáltalán?
AI: Ez az idézet nem létezik MK műveiben, korábbi válaszaimban valótlan kitalációkat (úgynevezett AI hallucinációkat) gyártottam köré. Hogyan szeretné folytatni a beszélgetést.
Sehogy.
Netán japán kitaláció az AI?
Nemesszeghy Ervin SJ írja visszaemlékezéseiben (Magyar jezsuiták vallomásai I.), hogy Tajvanról utazott a Fülöp-szigetekre. A légikisasszonytól kérdezte, hogy neki kanadai polgárnak ki kell-e tölteni egy kis cetlifélét? „Az udvariasan mosolygott, nem akart nekem ellentmondani”: á nem kell. (Kellett.)
„Keleten inkább a szubjektív harmónia a legfontosabb elem; inkább azt mondják, amit a társalgó fél hallani szeretne.”  
Így viszont a kérdező nem tudja meg tőlük az objektív igazságot.
Az AI mintha ugyanezt tenné. Akkor meg nem jó semmire, mert hízeleg a maga módján, csupán csak a válasszal marad adós.
***
PS. Áldom az eszemet, hogy valamikor ceruzával megjelöltem a jezsuiták életéről szóló kötetekben az engem különösebben érintő sorokat, gondolatokat, poénokat. Most beléjük lapozva hamar rátalálok az engem foglalkoztató epizódokra, pl. a fentiekre.
Szívesen újra olvasom az élettörténeteket, mert izgalmasok, értelmesek, humorosak.

Igazából már fogtalan oroszlánként mar belénk a kánikula.
Ugye rövidülnek a nappalok, és a nap sugarai sem annyira merőlegesen küldik ránk gatyarohasztó melegüket. Könnyen írom ezeket, mert balfülem fölött dolgozik a légkondi.
***
Mint mindenki előtt ismeretes, Nepált hatalmas villámárvíz sújtotta.
Az alkalmi videók tragédiákat jelenítenek meg.
Tétova emberek egy biztonságosnak látszó ház alatti téren. Majd a ház rájuk omlik.
Másutt menekülő emberek futnak versenyt az árral esélytelenül.
Megint más videón autók közlekednek mit sem sejtve, és amikor sejtésük támad, már viszi is az ár az embert, kutyát, autót, lovat, házat, mindent.
Elképzelem, hogy házunk, mely szilárd alapokon áll, egyszer csak egy erős földrengés hatására megadja magát. Nem képzelhető el, de fantáziám kiterjed arra is, hogy mi lenne egy cunami-féle következménye, ha a házunkat érintené. Szörnyű volna.
***
Rátaláltam az interneten egy személyre szabott galériára. Közel 52 000 fotót, klipet tár fel a hosszú életünk során készült felvételekből. Meghatódok a képek között turkálva, néhány megkapó felvételt visszanézve. Értékes a szememben, mert szembesít egyes epizódokkal, amelyek velem, velünk történtek meg. Jó visszaemlékezni a régi időkre, amikor még bírtuk cérnával, izommal, türelemmel, kitartással, ünnepléssel, megemlékezésekkel, mosolygással.
Nem mint ha ma nem, de akkor is…
Vélt idő, amikor már éppen tudtam járni, nem úgy mint most, amikor még tudok járni.
Holnap osztálytalálkozó, már azokkal, aki még megmaradtak. A fél osztály már nincs köztünk. Érdekes beszámolók várhatók a nyugdíjas évtizedekről. Alig akad, aki még a szakmájában ügyködne, magamat is többé-kevésbé ide sorolom.
Mindenesetre jól eső érzés életeben látni, az egykori süvölvényeket, vagy másképp kifejezve: sihedereket.  

Már talán többször is leírtam, hogy a vállfa nem mindig fából készül, vannak műanyagvállfák, meg drótvállfák is. Mint ahogy a talpfa sem fa, hanem vasbetontalpfa. És a műanyag üveg se üveg, hanem plasztik palack. De a szemüveg sem készül üvegből, hanem szemplasztik. A jelenség nem új. A francia eredetű sofőr (chauffeur) a.m. főző, már nem forral vizet a gépkocsi kazánjához, de a név megmaradt a vezetők megnevezésére.
Új viszont a mesterséges intelligencia által kreált kép, ami egyáltalán nem fénykép, bár pofára ugyanaz. akkor meg mi a helyes neve? Mikép?
***
Betört egy felejthető erősségű hidegfront, hogy hamar kimúlván újra átengedje a terepet a múlni nem akaró forróságnak. Ma már könnyen nevetek rajta két légkondi és az autó harmadik légkondija védelmében. Csodával határos, hogy a növények egy része tudomást se vesz a hőségről és a krónikus vízhiányról, és termést érlel.
Tegnap alkalmam volt lefényképezni
- az almáktól roskadozó almafát,
- a bőven termő szőlőt,
- a fiatal diófa terméseit.    
***
Mi lesz itt, ha ez így megy tovább?
Ehető kaktuszokat, banánfát és fügebokrokat telepítünk?
Valósággá válik a magyar narancs?
Eukaliptusz erdőnk lesz koalákkal?  
Mi meg ágyékkötőben fogunk kezünkben dárdával futkosni a vad után?
Én már nem.
Művilágunk része lett a képekkel való hazugság, a szavakkal való hazugság, a fordító programmal beherált szöveg, amelynek nem mindig könnyű az értelmét kitalálni.
Mit mondjak? Nem vonzók a felsoroltak.
Tenni kellene valamit, valamiket.  

Régi mesékre emlékszel-e még?
Volt egyszer rég, volt egyszer rég.
Hallókészülékem jóvoltából újra hallom eseténként az augusztusban már megszólaló tücskök hangját. Erős ciripelésük visszavisz tini koromba, amikor táboroztunk minden nyáron. A tisztás szélén felvert sátrakban este elheveredve kellemesen elfáradt testünk kinyújtózott a sátorban a hálózsák oltalmában. Rendszerint erős ciripelés kísérte abbéli jó érzésünket, hogy a sátorban biztonságban vagyunk. Párnám jobbára cipőmre csavart törölközőm volt.
Jó volt jelen lenni a természetben, és beszívni a friss és oxigénben gazdag levegőt. Ha belegondolok, hogy a kakukkfű illata, és ki tudja még miféle aromás növények illata keveredett a levegőben. Milyen életteli állapot volt ez. Hevertünk, nem zavart az izomláz, éjszaka nem fájt a vízhólyag se, amit a megtett kilométerek során szereztünk.
Sátrakban aludtunk, olykor meg sátor nélkül.
Egy alkalommal rendesen felöltözve gyalogoltunk naphosszat, hogy aztán a magunk készítette függőágyainkat két fa közé kifeszítve bennük töltsük az éjszakát.
Mi balgák.
A függőágyat az egyenlítő közeli terepeken használják, ahol éjszaka sem hűl le a levegő. Nálunk viszont igen. Nagyon vártuk a napkeltét, mert nem tudtunk a hideg ellen védekezni. A függőágyban nemigen változtathatod a fekvés pózát sem, vagy ha igen, hamar az ágy alatt találhatod magadat.
Volt lezserségemnek egy még kínosabb éjszakája. Kétnapos kirándulásra indultunk meleg időben. Arra gondoltam, hogy a magunkkal hozott sátor elég védelmet nyújt a hideg ellen. Nem voltam hajlandó hálózsákot is cipelni. Két társam igen. Hiába vettek körül engem. Éjjel majdnem megfagytam. Nagyon rossz érzés a kihűlés. Talán az mentett meg, hogy hamar reggel lett, és kisütött a nap. Minden sugarát magamra akartam irányítani.   
Sátoros visszaemlékezésemet azzal zárom, hogy régóta nem nekem találták ki a talajkeménységű fekhelyet. Utoljára évtizedekkel ezelőtt sátoroztam húgommal, aki nagyon szeretett velem egy sátorban aludni, mert ilyenkor őt békén hagyták a szúnyogok.
Engem meg nem.

Minap találkoztam egy megindító képsorral a FB-on. Azt láttatta, hogy a szombathelyi Gyöngyös-patak száraz medrében keresgeti a helyét a beszivárgó víz és az utánpótlás egyre tovább kutatja a mederben a mélyebb részeket.
***
Az is érdekes volt, hogy számos klipet láthattunk a nagy szárazság idején arról, hogy másutt hogy zuhog az eső, a zivatar. A zápor hogyan ostromolja a flasztert, a házakat, a fákat. Negatív érzelmeink abban csapódtak le, hogy rendre nehezményeztük: a készítők zöme elfelejtette, hogy mikor és hol készült a klip.
Mára változott a helyzet.
Még sincs világvége, sötét felhők borították reggel az eget, és esni kezdett az eső.
Én meg tettem a tudatlant:
Mondjátok hát meg, mi az a nedves átlátszó izé, ami föntről csepeg lefelé. Az az eső? Jééé!!!
Hozzánk közel a Duna, ami a fák gyökereit telíti vízzel, már ha a fák gyökerei leérnek az egyre mélyebb talajvízszinthez.
***
B. nálunk lakik. Most kezdi az egyetemet. Olyan a szituja, hogy most még minden oké. A jövője tabula rasa, amit ő és az egyetemi tanárok fognak majd közösen megírni.
Sok erőt és kitartást a kihívásokhoz.  
***
Ma egy dombegyházi kisdinnyét (görög) vett T. Begurítottuk a hűtőszekrénybe.
Nosztalgiával gondolok öregszüleimre, akik Dombegyházán éltek. Vályogházuk nagy udvarának is a közepén állt egy szabályos gémeskút. Rekkenő nyáron látogattunk hozzájuk. A házban kellemes hűvösség uralkodott. Az udvaron hétágra sütött a nap. A gémeskútból felhúzott görögdinnye semmivel sem volt melegebb, mint amit mi a hűtőből veszünk elő. Ezzel csak azt bizonyítom, hogy a régiek számára egyszerűbb lehetőségek adódtak, de megtalálták a módját, hogyan tegyék élhetővé az adott körülményeiket.   

Újmagyar
Castingol, újrabrandingol, drájvol, szkennel, emailezik, szkájpol, esemesezik, stb. Nem találom őket a magyar értelmező szótárban. Úgy látszik, hogy itt csak az marad életben, aki tud angolul, legalábbis pidgin-english szinten. Van abban valami idegesítő, hogy a nyelvünk nem képes lépést tartani a technikai fejlesztéssel. Mire a köznyelv kitalálná a megfelelő műszót, a fejlesztés már rég túlhaladt rajta, és új kütyüvel gazdagítja a társadalmat. Az LP-t felváltotta a SLP, azt a CD, azt a DVD, a szalagos magnót a kazettás, ami szintén kikopott mára.
Fiatalkoromban határozottan megfogalmazott kívánalom volt, hogy a köztéri feliratok magyar nyelven szóljanak. Határozottság ide, határozottság oda, lassan-lassan kezdtek feltünedezni az idegen nyelvű feliratok, míg csaknem teljesen kiszorították a magyarnyelvűeket. Azt hiszem utoljára Európában csak De Gaulle tudta keresztülvinni, hogy az minden létezőnek legyen francia neve. Náluk a computer ordinateur, az automobil voiture. Nálunk hiányzott a tekintély a felszólítás mögül.
Így hát itt állunk magyarra váltott fogalmak híján, mert lelkünk, tehetségünk nem győzi a tempót.
***
Az egyházi szóhasználat is változtatható volna jó irányban. Írtam róla, hogy a glória szövegében elhangzó ...et in terra pax hominibus bonaevoluntatist így mondjuk: és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Pedig értelme ez volna, békesség a földön s az embereknek jóakarat.
In illo tempore… kezdődnek sűrűn az evangéliumi szakaszok. A latin szöveg tükörfordítását alkalmazzuk: Abban az időben. Ugyan már, melyik időben? Nem derül ki.
Még cifrább kezdés: Abban az időben Jézus továbbment. Miért? Hol volt? Nem derül ki.
Magyarul két változat is kínálkozik: Egyszer, illetve egy alkalommal. Miért nem élünk velük?
***
De ha már nyelvelek: gyerekkorom szlengje sem volt értelmesebb:
Most mondd oda! (Hova?)
Hogy oda ne rohanjak! (hova?)
Jól nézünk ki (na nem úgy értve)
Neked legyen mondva! ???
Ahogy mi kinézünk…      ???
Stb, stb.