Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • Klári Bodó: Kedves Mick! Remélem, a Kútvölgyi szórakoztató programjait hamar befejezed. Legyél otthon minél el... (2018.07.11. 20:22) Kútvölgyi
  • exbikfic: Talán a kiküldött tudósító csak akkor tud megszólalni, amikor hallja a stúdióból jövő mondat végét... (2018.07.09. 20:56) x y z α
  • MGracchus: En is Isten tenyeren vagyok, es ez a letezo legjobb, ami tortenhet velem. (2018.06.11. 08:42) Mi lesz veled, világ?
  • gond/ol/a: de épp a rettenetességek feldolgozása motivációjában látott valami majdnem rettenetest (emberi gya... (2018.05.30. 14:15) Még egyszer GULAG
  • emmausz: :) (2018.05.14. 10:29) Diakónusszentelés

Utolsó kommentek

  • Klári Bodó: Kedves Mick! Remélem, a Kútvölgyi szórakoztató programjait hamar befejezed. Legyél otthon minél előbb, jobb egészségben! (2018.07.11. 20:22) Kútvölgyi
  • exbikfic: Talán a kiküldött tudósító csak akkor tud megszólalni, amikor hallja a stúdióból jövő mondat végét - tehát ha még tovább beszélne az itteni műsorvezető, akkor azt is meg kellene várnia. Persze előz... (2018.07.09. 20:56) x y z α
  • MGracchus: En is Isten tenyeren vagyok, es ez a letezo legjobb, ami tortenhet velem. (2018.06.11. 08:42) Mi lesz veled, világ?
  • gond/ol/a: de épp a rettenetességek feldolgozása motivációjában látott valami majdnem rettenetest (emberi gyarlóságot Sz részéről (is). Én nem éreztem dagályosnak a stilust, Hemingway jutott eszembe róla, s az... (2018.05.30. 14:15) Még egyszer GULAG
  • emmausz: Szolzsenyicintől én se vagyok elragadtatva. Rettentő dagályos, de lehet, hogy a fordító sincs hivatása magaslatán. Persze ettől a rettenetességek még azok maradnak. (2018.05.30. 10:49) Még egyszer GULAG
  • Utolsó 20

2018.07.14. 10:43 emmausz

Lehettem volna más is - talán

’Lehettem volna oktató, s nem ily töltőtoll koptató szegény legény’ – sóhajt fel a harminckét éves József Attila. Tegnap azon tűnődtem, immár nem először, hogy
lehettem volna fotós, netán fotóművész, ha idejekorán beleásom magamat a fotózás rejtelmeibe. Szemem lett volna hozzá.
Lehettem volna képzőművész, mert fantáziámból telt volna rá.
Lehettem volna irodalmár, ha nagyobb önérzettel és nagyobb vehemenciával feszülök az írásnak,
még tán költő is lehettem volna.

Lehettem volna humorista is, legalábbis ami az írásaimból itt-ott megcsillan.
De nem lettem.
És mi lett belőled? – kérdezhetnék az unokák.
Hát nagypapa – válaszolnám lakonikusan, mint ahogy az megfelel a valóságnak.
És mi lett belőled? – kérdezhetnék az egykori munkatársak.
Nyugdíjas – válaszolnám lakonikusan, ami szintén megfelel a valóságnak.
Két tanárom és egy orvos gondolatait írom le, talán ismételten. Az egyik azt mondta, hogy az énekkar minden nehézség nélkül rá tud állni a crescendóra, hogy ti. egyre hangosabba fújja a magáét. De a decrescendo nem jön magától. Gyerekek, azt meg kell csinálni – vélekedett.
Így valahogy vagyunk az évek előrehaladtával. Az elhalkulás nehezünkre esik.
Az orvos pedig figyelmeztette 70 éves korában jajgató páciensét, hogy nyolcvanévesen nosztalgiázva fog visszaemlékezni a tíz évvel korábbi állapotára, amikor csak háromféle fájdalmat hordozott magában.
Alighanem igaza volt.
Másik tanárunk egy-egy gyengére sikerült feleletet így jutalmazott: „Hű, de ökör! Tűnj el nyom nélkül!” S mi eltűntünk nyom nélkül (talán nem adott jegyet, s mi tényleg nyom nélkül semmisülhettünk meg). Utóbbi mondás, ha lehet, még igazabb a korosodó emberre. Bár lelkünk mélyén kívánjuk, hogy nyomot hagyjunk magunk után, ez nem fog sikerülni, legfeljebb ideig-óráig.
A fáraó nyomot hagyott maga után, de az százezrek életébe került.
Napóleon nyomot hagyott maga után, de az emberek tízezreinek életébe került.
Ilyen áron nem kívánnék nyomot hagyni magam után.
Hogy ki után mi marad, azt jól jellemzi a hagyatékok rendezése. Többségben szemétre kerül minden, ami az elhunyt után marad.
Nem véletlen Jézus figyelmeztetése: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be, és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is (Mt 6,19)”.
Utóbb minden embernek el kell jutnia addig, hogy ennek igazságát belássa.
***
Tegnap jutott eszembe:
Addig-addig mondogatták egymásnak: Édesem, így – édesem, úgy … mígnem kettes típusú cukorbetegek lettek.

Szólj hozzá!


2018.07.13. 10:09 emmausz

Másként jobb lenne

Adva a való világ (no, nem az), hanem amiben élünk. Soha nem volt ilyen jó dolgunk… Soha nem volt? Mindenesetre kifogásolható az a tempó, aminek részesei vagyunk.
Ha valaki nem hiszi, számítsa ki ökológiai lábnyomát, és ha többet kap egynél (ezt biztosra veheti), akkor kicsit szálljon magába. Én is ezzel próbálkozom.
A szakadatlan fejlődés nem megy.
Rohanásunkat ideje volna éppen ideje megfékezni. Éppen ideje megtalálni azokat a módokat, amelyek lehetővé teszik, hogy fellélegezzen ez a föld. Nincs módomban megállítani a pet-palackok zabolátlan terjedését, nincs módom megállítani az ingatlanpiac őrült árfelhajtását, nincs módom megállítani a lassú és megállíthatatlannak tűnő inflációt (pedig úgy vélem, hogy köze van az öngerjesztő rohanáshoz). Nincs módom arra se, hogy megfékezzem azokat a kutatásokat, amelyek következtében embermilliárdok dobják el meglévő technikai eszközeiket, hogy még jobbal cseréljék le.
Egyvalamire azonban módom van. Önmérsékletre.
Nem állítom, hogy azonnal beáll ökológiai lábnyomom 1-re, de törekszem rá, hogy megközelítse. Hogyan képzelhető el különben a jövőbeli következmények (klímaváltozás, szeméthegyek, megszorítások és az állandósuló népvándorlás) elviselése? Hogyan, ha egyfelől a pénzhajszolásba kergetett tömegek, másfelől a láthatatlan pénzszivattyúsok kettőse vívja nem szűnő harcát.
Tolakodunk a továbbjutásért, mint sertések a vágóhídon. Nem tudják, hogy halálukat siettetik. 

Nem kellene végre osztozkodni, nem kellene végre egymás igényeire figyelni? Nem kellene…
DE.

Szólj hozzá!


2018.07.12. 09:19 emmausz

Horvátország a döntőben

Első reakcióm: Ilyen eddig sose volt. Győztünk!!!
Gyorgyovich üdvözli a horvát csapatot!
Sorolom őket a mellékjelek nélkülözésével:
Modric
Mandzukic
Rakitic
Perisic
Kovacic
Subacic
Rebic
Brozovic
Kramaric
Kalinic
Livakovic
Pibaric
Brodaric
Strinic és a többi nyolc csapattag.
Nem gondoltam, hogy győzelmük reális esély, de reméltem. Mégiscsak rokonok.
Statisztika:   H/E
Lövés          22/11
kapura          7/2
Labda birt. 56/44%
Passz         590/496
Pontosság  80/76%
szabálytalan 23/14
sárgalap          2/1
les                    1/3
szöglet             8/4
Gólok               2/1
Második reakcióm: Mondják, hogy a meccs alatt gyerekek imádkoztak a templomban a horvát győzelemért. Úgy látszik, a vallásos érzület ebben az esetben hatásos támogatásnak bizonyult. Fotó mutatja azt is, hogy szövetségi kapitányuk a meccs alatt rózsafüzérezik.  
(Emlékszem a dél-afrikai VB-re, ahol a woodoo-átkok nem befolyásolták a végeredményt.)   

Szólj hozzá!


2018.07.11. 20:26 emmausz

Egy szegény páciens tapasztalatai

Ha valaki minden tizennégy napból kettőt kórházban tölt, hospitalizálódik. Már nem érdekli, ha megszúrják, már nem figyel, amikor a nagyviziten róla pusmognak, már csak egy vágya van: innen mielőbb haza.  Mert pl.:
A mozgásukban sokszor korlátozott emberek közös toilette-je óhatatlanul bűzt áraszt. A pácienseket sem a barátaiból verbuválja össze, aki bevonul kezelésre. Egyik nővér fejbe lövi lázmérővel, egy másik éjszakára alvós pirulákat kínál, reggel az újságos mindenkinek a bors c. lapot kínálja. Az egyik társ mennydörgésszerűen harákol az éjszaka legváratlanabb időpontjaiban, a másik mesél akkor is, ha szeretnéd hallgatni, és akkor is ha nem. Az egyiket kiviszi a huzat, a másik megdöglik az áporodott levegőtől. Az egyik kifogásolja, hogy miért ujjbegyéből vesznek tűvel mintát vércukor-méréshez, a másik nincs megelégedve a kajával.
Jönnek az orvostanhallgatók vérnyomást mérni. Nekem 125-öt mér. Mondom neki, hogy otthonra nekem is ilyen mérő kell, ami mindig 125-öt mutat. Mire másikuk: Írd rá filctollal, akkor mindig azt fogja mutatni.
Sokat lehetne mesélni a betegekről, a különféle ápolónőkről és a még különfélébb orvosokról. De hát a személyiségi jogok... 
Bemegyek, és a szokott két ember ott fekszik a helyén. Mire másodjára megyek, egyik sincs ott. Haza mentek? Elhunytak? Ki tudja. Kérdezni se akarom. Minek.
Itt abba is hagyom a bennem felgyülemlett hatások ismertetését. Inkább álljon itt néhány vicc, amiket most olvastam emailben.
- Epémben kő, vesémben homok, csigolyám meszes. Elkezdek építkezni.
- Gyerekkorodban mindig Hófehérke szerettél volna lenni. Álmod aztán valóra vált: Egy csomó törpére kell mosni, főzni, takarítani, akik estére úgy néznek ki, mintha egész nap bányásztak volna. Gyereked néha Tudor, néha Vidor, az óvodában meg a kis Szendi. Amikor megfázik, Hapci. Ha ezredszerre ért meg valamit, Kuka. Így estére Morgónak érzed magad, és néha délelőtt 10-kor már este van, és mire a szőke herceg hazaér, már kidögölve fekszel, mint a Szundi, úgy hogy csak egy csókra futja erődből.
Ugye, hogy tündérmese az életed?
- Olyan tré napom volt, hogy amikor egy hajléktalan meglátott, adott egy cigit és egy százast.
- Viszont… amikor már a lejmoló sem tudja, mit beszél, így szól: Főnök, van egy cigid, buszjegyre kellene.  
- Nem szeretném, ha engem egy gépnek kellene életben tartania. - Igen, akkor mi a helyzet a kávéfőzővel? - Pofád befogd!
- Pincér: Felvehetem a vacsorarendelést, uram? Úr: Mielőtt felvenné, megmondaná, hogy itt hogy készítik elő a csirkét? Pincér: Semmi különös, uram. Szimplán megmondjuk neki, ma este meg fogsz halni.
- Pincér: Uram, felakaszthatom a kabátját? Úr: Tőlem akár főbe is lőheti.
- Az idő pénz – vélekedett a pincér és a dátumot gondosan hozzáadta a számlához.
- Mit parancsol uraságod? Úr: teknősbékalevest. Pincér: Evett ön már valaha teknősbékalevest? Úr: Nem. Pincér: Akkor van.
- A vendéglős rászól az új szakácsra: Azt mondja, hogy a francia idegenlégióban volt szakács? Igen, és kétszer megsebesültem.  Maga mázlista: Csoda, hogy meg nem ölték.

Szólj hozzá!


2018.07.11. 14:16 emmausz

Kútvölgyi

Az ott töltött idő benyomásairól hosszasan lehetne írni, de ide most csak három rövid epizódot hozok.
A légy
Valaha láttam a díjnyertes magyar rajzfilmet, amely ezt a címet viselte. Tegnap láttam egy legyet, és annak cikázásait. Vagy látta ez a légy a filmet, vagy egyik őse szerepelt a rajzfilmben modellként. Pontosan ugyanazokat az éles kanyarodásokat tette, jószerével kiszámíthatatlan húzásokkal. Olykor eltűnt a szemem elől, hogy megint előjöjjön, és tovább tesztelje látásomat. Sokkal nehezebb mozgását követni, mint amikor az orvos tesztel mutatóujját jobbra-balra, majd föl meg le mozgatva, s arra kérve páciensét, hogy kövesse szemével a mozgást.

A légy időnként elfáradt, és a faágnak kinevezett fakarnison függőlegesen megtapadva tisztogatta lábával a szárnyát. Rövid pihenést követően újra kezdte örökös mozgását, villanásokat, közel a mennyezethez. Nem értette, hogy felfelé nincs tovább, jóllehet világosságot lát. Neki-nekicikkant hát a plafonnak, attól is lett koszos-poros, és ismételten azt pucolta le magáról a karnison megtelepedve. Nem tudta, hogy a karnis már nem a természet része, ezért (vagy másért, ezen vitatkozzanak a légy-pszichológusok) mindig oda tért vissza. Azt sem tudta, hogy kitörési kísérletei rendre meghiúsulnak, mindenesetre nem ismerte fel igazi hazáját. Egyszer aztán alighanem megszédült egy falnak ütközéskor, mert irányt változtatva a korábbiakhoz képest kihussant a híg levegőégbe. Önfeledten-boldogan fürdött meg a légben, a váratlan szabadsággal élve, a természetes hazájában.  Jobban járt, mint filmbeli társa, amely egy tompa puffanást követően megszűnt zizegni-zúgni, mozogni-élni.
A karnis akasztói
A fémakasztókból harminckettőt számoltam meg. Jééé, 32, mint a magyar kártyák száma. Nos igen. A lapok variációi adják a játékot, és a szabály szerint nyer vagy veszít az ember. Nemde éppen olyan kényszerpálya amaz, mint az akasztók-csúszkák útja a sínen. Húzhatom jobbra, húzhatom balra. Átengedik a fényt a jóvoltukból elhúzott függönyök, vagy éppen szűrik. A kártya is ilyen öncélú. A nyerek-vesztek örökös körforgása. Előbb-utóbb dögunalmas minden pasziánsz.

Fekszem az ágyon
Kórházi ágyon természetesen. Ahogy fekszem, az nem egészen természetes. Bal karom preparálva, „hozzábilincselve” a kemóhoz. Jobb karom szabad, azt a fejem fölé helyezem. Ekkor beugrik egy kép. Michelangelo Krisztusa a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján, az Utolsó ítéleten éppen ebben a pózban leledzik. Ugye szemetek előtt megjelent az impozáns ábrázolás: A feltámadt Krisztus izmos jobb karja a feje fölött, balja pedig ezzel ellentétben: a teste előtt nem egészen kinyújtva. Korpulens, izmos testét valamelyest lepel fedi. Nem akarok semmiféle jelentőséget tulajdonítani ennek az egybeesésnek, csak jelzem, mert ezt a hasonlóságot éltem meg.
A freskó azt „énekli”, hogy Christus, vincit, Christus regnat, Christus imperat (győz, uralkodik és parancsol).   

1 komment


2018.07.08. 05:31 emmausz

x y z α

Eddig nem foglalkoztatott, hogy utánanézzek annak, kik tartoznak az Y-generációhoz. Ám egyik fotómhoz vakmerően odabiggyesztettem címül. Hát megnéztem, hogy a szociológusok (meglehetősen önkényes) felosztása miként határozza meg a korosztályokat.
Magam és feleségem a Baby-boom korosztály tagjai vagyunk, mert 1940 és 1960 között születtünk. Mi vagyunk a PRÓFÉTÁK.
A következő az X-generáció, amelynek tagjai 1961 é 1980 között születtek: Ők NOMÁDOK.
Azután jönnek az Y-generációhoz tartozók, az 1981 és 2000 köztiek: Ők a HŐSÖK.
A Z- generációhoz tartozók 2001 és 2010 közöttiek. Ők a MŰVÉSZEK.
A szociológusok nem estek kétségbe attól, hogy 2010 után is születtek emberek, őket ALFÁK-nak nevezik.
A generációkat némiképpen a kibertérhez való hozzáállásukkal jelzik, szemben a hagyomány kedvelőivel. Megemlítik még fontos tényezőként az 1968-as diáklázadást. Lehet, hogy Nyugaton ennek óriási hatása volt. Nálunk csillapította a szocialista nagyfal, a vasfüggöny, amely csak töredékeket engedett ki meg be az ideológiai áramlatokból, divatokból.
***
A híradóműsorokban naponta igen sok kiküldött tudósítót szólaltatnak meg. De időbe telik, ameddig a kérdés az űrön keresztül elérkezik a tudósítóhoz, majd az figyelve a kérdésre, megformálja magában a választ, s közben jó tíz másodperc is eltelik. Olykor még több. Addig süket a csend a stúdióban. Szerintem gördülékenyebb volna az adás, ha a csendben néhány értelmező szóval kiegészítené a műsorvezető a feltett kérdést, és amint bejelentkezik a hívott fél, átadja neki a szót.  
 

1 komment


2018.07.07. 10:31 emmausz

Foci-VB 2018

Vénülő fejjel nézem, meg nem nézem a foci-VB-t. Hol unatkozom, hol lelkesülök, olykor még egyik-másik csapathoz vonzódom is (minden érdek nélkül). Hol végignézem a küzdelmeket, hol – talán még észszerűbben – csak a kétperces összefoglalókat. Általános tapasztalatom az, hogy felgyorsult a játék, ami önmagában tán nem is baj. Minőségi kondícióval állnak fel a csapattagok. Képesek ezekre a meccsenkénti tízkilométeres futásokra. Ami zavar, az, hogy fiatalkorom meccseihez képest durvult a játékstílus. Nem emlékszem a régi időkből arra, ami most mindennapos: huzigálják, le is tépik egymásról a mezt, karjaikkal próbálnak úgy manőverezni, hogy megállítsák az ellenfél játékosát, s úgy, hogy lehetőleg ne látsszon. Minden perces a színészkedés: az ártatlanság kifejezése, másfelől az ellenkezője, hogy akkora támadás érte a játékost, hogy alig elviselhető. Ráutaló hazugság ez, amit gondolom, a minden áron győzni akarás gerjeszt, szemben a Fair Play játékstílussal. Sokáig lehetne boncolgatni az előfordulás okát. Magam azt vélem, hogy a pénz rontja meg a játékot. Le kell taglózni mindenkit, aki a hatalmas summától el akar választani. Egyszer olvastam a régi idők olimpiai győzteseiről, akik az érmen kívül alig vagy éppen semmit sem kaptak. Most egészen más a helyzet.
De hogy pozitívat is írjak, megemlítek két játékost, akikről a FB-on olvastam.
Az egyik a potugál Ronaldo, aki hatalmas pénzt keres, de harmadrészét annak, amit az argentin Messi kap. Ronaldo sokféle jó ügyet támogat, szintén hatalmas pénzekkel, és adócsalása is nagy összegű. Itt van valami kovászos, mert azzal vádolja a Real Madridot, hogy magára hagyták e problémájával.
A másik a spanyol Iniesta, aki szintén világklasszis. Láttam róla egy képet: Fiatalkorában ajándékot vitt II. János Pálnak. Azt írja róla valaki, hogy egyszer meglátogatta otthonában, amely inkább kápolnára hajazott. Sok szent szobrocskáját helyezte el a szobákban. Hatalmas szabálytalanságot nem láttam e két játékostól. Húznak tehetségük szerint.
Ami viszont feltűnik, a videóbejátszások rendszere, amit azonnal megnéz a bíró, ha felméri, hogy valós szüksége van erre a segítségre. A másik a gólvonalvideó. Kétes esetben objektív döntést szolgáltat afelől, gól született-e, avagy sem. Azért óhatatlan eszembe jut: az általános bizalomfogyatkozás kényszeríti az intézményeket (a VB-t) is ezekre a beruházásokra.
 

Szólj hozzá!


2018.07.06. 10:16 emmausz

Ellenberger – Pflanzer-Baltin

Taxisérvek – olvasom B posztja címét. Egy taxis érveiről ír. És csakugyan. Nekem a fejemben a cím olvastán egy sérvektől szenvedő, azaz ramaty taxi képe képződött meg: taxi sérvek.
A magyar – és nyilván még igen sok nyelv – rendelkezik olyan szókapcsolatokkal, amelyek összeolvadása és más módon való szétválasztása olykor komikus képzettársításokra ingerel. Amennyire tudom, az angol hitványnak tartja és fitymálja a szóvicceket.
A magyar nem egészen. Ilyen lehetőségekre a XX. sz. egyik nyelvzsenije, a költő Weöres Sándor olykor rákapott és pl. ezt a hatalmas kétsorost hozta össze:
Aj, e nőkebelü Lidi óta,
a Jenőke belül idióta.
udvarolgat,
’jába lepi sálom, 
udvaron gatyába lep is álom
...

(végrím, annomináció)
Horribile dictu, ez alkalmat teremt egy pikáns asszociációra.
De a kínrímgyártók is lecsapnak az adódó lehetőségekre. Pl. Grätzer József:
Egy kispesti vendéglőbe
egy kispesti vendég lő be.

***
Kosztolányi érzékeny volt a nyelvi finomságok valamennyi előfordulására. Felvetette pl. azt, hogy egy műfordító mit kezd azzal, ha egy regényben találkozik a pesti szóhasználatban elterjedt szófordulattal: „Breteg vagy?” A brr egyfajta játszi meg nem felelést jelez, mintegy utalva arra, hogy valami nincs rendben annak az egészségével, aki beteg – breteg.
Nekem diákkoromba visz vissza az emlékezés. Mert piarista magyartanárunk használta előszeretettel az „ellenberger” szót. Ezt is hiába keresnénk az értelmező szótárban. De, ellenben értelmű szóval játszik, aki szájára veszi az ellenbergert. Az asszociáció egy német ősi nemesi családnevet kóstolgat, amikor ellenbergerre torzítja az ellenbent.
Nem tudtam, hogy Karinthy is ezt teszi: Az Így írtok ti c. kötetben találjuk a Gyóni Géza   stílusát parodizáló versét, melynek a végén egy szószörny áll: Pflanzer Baltin. eddig azt gondoltam, hogy csupán a hangzása miatt alkalmazott halandzsaszó. De tévedtem. Karl von Pflanzer-Baltin a 19-20. sz.fordulón szolgáló katona, a KuK lembergi (Lvov) XI. hadtest vezérkari főnökének a neve. Van ilyen. Maga a vers a kedvenceim közül való, ezért idézem:
Karinthy Frigyes : Gyóni Géza: 1914...

Mégis huncut az orosz,
Megvan benne minden rossz,
Mégis huncut az angol,
Gonosz úton csatangol,
Mégis huncut a talján,
Ott a nagy hegye alján,
Mégis huncut a francia,
Nincs benne garanica,
Mégis huncut a román,
Béka terem a nyomán,
Csinom Palkó, Csinom Jankó,
Csontos mündungszdeklim,
Szép, selymes gázbombám.
Dali Hubitz-ágyúm,
Nosza rajta, jó katonák,
Igyunk egészséggel,
Menjen haza kiki gyorsan
Szép Urlaubscheinjével.
Hej, Ocskay, Bercsényi,
Kurucok híres vezéri,
Pflanzer-Baltin!

 ***   
Írva van, tévé és internet által közhírré tétetett, hogy a Valsartan típusú vérnyomáscsökkentő rákkeltő anyagot tartalmaz. Ám a hipertóniában szenvedők ne hagyják abba szedését. Ki tudja, ennek a veszélyességi fokát? Ha szedem, normális tartományban marad a vérnyomásom, és nem fogom felhúzni magamat, ha rákgyanússá válok. (Valamiért máris egy könnyed kemóval kezelnek). Felvetődik a kérdés: Még hányféle „gyógyszer” szedése lehet veszélyes a gyógyulást remélő betegekre azok között, amelyek ilyen alapos felülvizsgálaton nem mentek keresztül?

 

Szólj hozzá!


2018.07.05. 11:03 emmausz

A FB hasznáról és káráról

Milyen jó, hogy van Facebook.  � Így mindenről értesülünk. ☹ – küldi valaki a kibertérbe.  
Igen. ...Meg arról amiről nem akarunk, és olyan is, amit jó nagy kanállal kevernek – válaszolja valaki.
Meg arról, amiről nem kéne értesíteni az illetékteleneket... – teszem hozzá.
A FB sok mindent elvisel. Én kevésbé. Nem szeretem a modortalan véleményeket. Ezekből név nélkül kiragadok egyet. Nem a hozzászóló szándékát kifogásolom, hanem az előadásmódot. Íme: „…minden gyökér itt parkolja le az autóját, aki észak felől érkezik Budapestre.” Egy másikat obszcenitásánál fogva ide se másolok.
Hát mit mondjak: Jó, hogy van FB. és nem jó, hogy van FB.
Lehet, hogy nem jó, de van
.
Akinek nem teszik, bármikor kiszállhat a FB-ból.
Magam is már többször elhatároztam, hogy kiszállok az ingyen adatszolgáltatók köréből. Dolgozzanak csak meg az elhárítás munkatársai a bérükért. Miért tőlem várják, hogy megírjam, amire vágynak.
Elhatároztam csakugyan, mégis maradok egyelőre. Nem zavar, hogy bizonyos mértékig transzparens az életem. Vagy ha nem is, de talán áttetsző.
Még a lehallgatások idején szoktam volt a telefonba mondogatni, ha némely rendszerkritikus gondolatom támadt: „Most a poloskának mondom…”, és mondtam a magamét.   
Ifjú koromban egy üvegezett belső fallal kísérleteztünk, jó lenne a tervezett fürdőszoba falának. Én ellenkeztem: Nem jó, mert belátnak. Ismerősöm megjegyezte: Na és. Mit látnak?
Hát ez is igaz.
Azért nem bánom, hogy elvetettem az ötletet.

Szólj hozzá!


2018.07.04. 10:20 emmausz

Egy komoly, egy könnyed

Volt osztálytársam meséli, hogy a Monostori úton szabályosan autózva látja, hogy egy tehergépkocsi kezd az ő sávja felé nyomulni. Azt hitte, hogy kátyút kerül ki, de nem ez történt. A teherautó elkapta az ő kocsiját, az ütközést nem tudta kivédeni. Jól kijött a balesetből, amennyiben légzsákja megmentette az életét. A kocsija totálkáros lett. Az történt, hogy a másik autó sofőrje a mobiltelefonjáért nyúlt, közben elmozdította a kormányát balra. Aztán reccs-bumm. Ami elgondolkoztat, hogy bármikor bárkit érhet hasonló baleset. Az én kocsimban nincs légzsák. A média már foglalkozott a kérdéssel. Ne használjunk mobilt autóvezetés közben, mert igen veszélyes helyzeteket teremthet. ebben az esetben a figyelmeztetés falra hányt borsónak bizonyult. Nem véletlen, hogy naponta kérem Az Úti Boldogasszony oltalmát, hogy elkerüljem a baleseteket, merthogy azok olyan ostoba és hiábavaló dolgok. A jezsuitáktól vettem ezt a szokást.    
***
Van, de van-e?

Van laktózmentes májkrém
van dextrózmentes étel
van glükózmentes ital
van fruktózmentes szörp, de vajon
van-e cellulózmentes papír?
van-e kalózmentes tenger?
van-e matrózmentes kocsma?
van-e virtuózmentes vetélkedő?  

Szólj hozzá!